A magyar információs bumm: felkészülni, vigyázz, kész, tűz, RAJT! (2000. 03. 09.)

Tézisek a tézisekről (2000. 03. 23.) (Tézisek az információs társadalomról)

Kérdés-e az információs társadalom kihívása? (2000. 03. 30.) (Magyar válasz az Információs Társadalom kihívásaira)

Hozzon is, meg ne is… (2000. 04. 06.) (Magyar Informatikai Charta)

Magyarország információs társadalmi fejlettsége - előtanulmány (2000. 04. 20.)

Van másik – az SZDSZ információs társadalom programja (2000. 04. 27.) (A Korszakváltás programja)

Tigrisugrás a jövőbe? (2000. 05. 04.) (Technológiai Előretekintési Program: Informatika, távközlés, média munkacsoport jelentése)

A kezdet végén (2000. 05. 11.)

Az információs társadalom problémái és álproblémái I. (2000. 05. 18.)

Az információs társadalom problémái és álproblémái II. (2000. 05. 25.)

Az információs társadalom problémái és álproblémái III. (2000. 06. 01.)

http://www.ittk.hu/infinit (zárójelben a megjelenés dátumai)
 

Műhelymunka - A magyar információs bumm: felkészülni, vigyázz, kész, tűz, RAJT!

Vajon Magyarország információs társadalom-e? Vajon milyen mérőszámokkal lehet jellemezni a különböző információs társadalomhoz kapcsolható ‘rétegeket’ idehaza? Ideértve a nyers technológiai erőtől kezdve - a különböző eszközök penetrációja - a gazdasági-politikai kezdeményezéseken át a lágyabb társadalmi összefüggéseket? Például vajon hány órát internetezik egy átlag magyar, honnan, kinek a számítógépén és ami a legfontosabb: mit néz? Mit tudunk a mai magyar fejlődés irányáról és a jelenről? Ki ne lenne rá kíváncsi? Csakhogy a jelenségvilágok konvergenciája ellenére mindenkinek még csak a saját apró kis részterületére vonatkozó adatai vannak, a létrejövő új minőségről vajmi keveset tudunk. Hogyan fog összeállni a fecnikre írt tudásból a mindenki számára olvasható - stílusosan szólva - fehér könyv?

Nos, rakjunk egymás mellé néhány mozaikot és látni fogjuk, hogy valami Magyarországon is elindult az utóbbi években, ami ezekben a hetekben(!) látszik új minőséggé érni. Véleményem szerint az információs bumm hajnalán vagyunk, végre itt a jeladás, itt vannak a jelek, illesszük össze őket, hogy elmondhassuk: felkészülni, vigyázz, kész, tűz, rajt!

Mik ezek a hazai ‘mozgolódási’ trendek? ‘Vasvillával’ - gondatlanul - egymás mellé hányva a következő néhány dolgot emelhetném ki, teljesen szubjektíven.

1. Évezredes álmából látszik ébredni a kormányzat.

A politikának is alkalmazkodnia kell - állítja a 2000 március másodikán napvilágot látott interjú címe a Népszabadságban. Stumpf István kancellária-miniszter egy új kor kihívásáról és az erre adott magyar válaszról szólva kijelentette, hogy 2000 a magyar információs szupersztráda éve, kormánybiztos, parlamenti határozat, sőt igény esetén akár törvény is születik a kérdés rendezésére. Nem szabad, hogy politikai szekértáborok közti csatározások tárgyává váljék az információs társadalom modernizációs programja: nemzeti összhangnak kell lennie. A Miniszterelnöki Hivatal stratégiai dokumentumok kimunkálásán fáradozik. De ugyanígy folynak már más minisztériumokban is egyre-másra az információs társadalommal foglalkozó programok. A csatlakozási célként kijelölt EU erős iramot diktál. Ami régiós gondolkodást kíván: meg is jelennek az intelligens és tudás-régió projektek szerte az országban - például a Dél-Alföldön.

2. Élesedő verseny az info-iparban

Ami elsőre szemet szúr minden internet piaci szereplőnek: a domain nevek liberalizációja. Megindult a virtuális földfoglaló mozgalom, mindenki, aki időben ébredt értékes szeletet akar kiszakítani magának az új térből. A dolog problematikájára rámutató vita - ismét csak a Népszabadságban - ellenére változás áll be a magyar piacon: jeladás ez a startra.

De vannak más jelek is: az új szolgáltató megjelenésével és a mobil információs társadalom elképzelésének elfogadásával idehaza is erősödik a verseny a mobilpiacon. Az állandó akcióktól hangos mobil-piacon a megszokott árcsökkentések és új előfizetők toborzását célzó programokon túl új szolgáltatások bevezetése folyik, a WAP-os fejlesztések tömegessé tételének igényei mutatják az új utat. Megjelentek az első WAP-oldalak és tartósan üzemelnek.

Viszont a hagyományos ‘telefóniában’ tevékenykedő cégek terén is - a monopólium ellenére - élesedik a verseny, a Matáv mindenkinek ISDN vonalat kíván eladni, folyik a kábeltévé-piacon a felvásárlási verseny például a UPC aktív részvétele mellett. A konvergencia következtében egyszerre lehet és akarnak is internetet, kábeltévét és telefon-szolgáltatásokat kínálni ezek a cégeknek.

Mindezen túl: sorra épülnek az információs technológiát gyártó üzemek is Magyarországon, napjainkban épp a Debrecenben a tervek szerint júniusban megnyíló új - harmadik magyar - Motorola üzemtől hangos a sajtó, ahol kétnormás, WAP-képes készülékeket fog gyártani 500 alkalmazott. Azonban nem csak gyárakat, hanem kutató laboratóriumokat, fejlesztő műhelyeket is építenek Magyarországon, például a Nokia kezdeményezésére gondolhatunk.

3. A tudástőke és hazai szakértelem ébredése

Ez utóbbi már átvezet ahhoz a területhez, ami miatt azt gondolhatjuk, hogy minőségi és nem csak mennyiségi valamint hazai és nem ‘hozott anyagból’ táplálkozó változásokról van szó a gazdaság terén is. Megteremtődött a nem csak piaci igény a magyar információs-internetes szakértelem iránt. Egyre-másra indulnak a magukat első on-line piackutatónak tekintő cégek, minden hétre jut egy (A ‘legelső’ első például a amerikai Global Market Insite (GMI) Incorporation által megvásárolt és internetes profilt felvevő Heuréka Research Kft.) A hazai média-analízis mintájára megteremtődik a lehetőség egy internet-analízis program összehangolt elindítására. Néhány nagyobb internetes kikötő oldalán megjelentek az évi szokásos on-line kérdőívek (pl. Origo), szükség van azonban egy, nem csak az egyes internet oldalakra koncentráló nemzeti kutatásra is. De a tudástőke értékét bizonyítandó lehet egyre értékesebb cég például a Carnation Consulting, amely teljeskörű internet szolgáltatási portfóliót alakít ki, merthogy már az információs gazdasági-társadalmi kutatásokból is nagyon jól meg lehet élni a magyar piacon.

4. A szélesebb közönség

Természetesen szükség van azonban a társadalmi támogatásra, aminek első körben alapját jelenthetik a most gombamód elszaporodó szakmai rendezvények, amelyek szélesebb közönséget céloznak bevonni, elsősorban a szakmai-munkahelyi elköteleződések révén. Ilyennek tekinthetjük - a teljesség igénye nélkül - a március 7-én megrendezésre kerülő, hagyományteremtő First Tuesday rendezvényt , vagy a március 8-án induló beszélgetés-sorozatot az on-line újságírásról a Freedom Forum könyvtár és a Független Médiaközpont rendezésében, esetleg a március 18-19 között A számítógépes kultúra küszöbén címmel megrendezésre kerülő konferenciát. De mindenféleképpen csak támogatandó rendezvénynek tekinthetjük például a március 17-19 közötti nemzetközi Internet Fiesta-t, melyhez ezúttal Magyarország is csatlakozik.

Természetesen az itt kiragadott példák, változási irányok esetlegesek és nem adnak teljeskörű képet, talán nem is győznek meg minden olvasót arról, hogy Magyarország tudatosan is az információs fejlődés útjára áll, érdemes azonban megfontolni az egyenként elhanyagolható, jelentéktelennek tűnő változások rendszerszinten milyen hatásban fognak összegződni.

Források, linkek: (az itt elsősorban terjedelmi okokból nem hivatkozott információkról a megadott e-mail címen szívesen adunk tájékoztatást.)

Népszabadság, 2000 március 2: A politikának is alkalmazkodnia kell

A Dél-Alföldi intelligens régióról ld.:

http://www.inco.hu (INCO c. internetes folyóirat vonatkozó cikkei)

http://www.rkk.hu/daint.html (A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA REGIONÁLIS KUTATÁSOK KÖZPONTJA)

http://www.del-alfold.hu/ (Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács)

Népszabadság, 2000 február 14: Nevekkel kereskedő világháló (Szakadát Istvén - György Péter)

Népszabadság, 2000 február 19, szombat: Távlatok (Uj Péter)

(Prim, 2000 március 8) WAP-képes mobilokkal indít a DBTel gyár: http://www.prim.hu/

(Origo, 2000. január 31) Újabb internetes piackutató Magyarországon

http://www.origo.hu/internet/cegek/000131ujabb.html

Heuréka Research: http://www.datanet.hu/hr/

A Carnation-t érintő változásokról: http://www.carnation.hu/

A számítógépes kultúra küszöbén - A Szent Ignác Szakkollégium VII. országos konferenciája (2000. március 18-19.): http://www.szentignac.hu/

Internet Fiesta: http://www.isoc-hu.hu/
 
 

Műhelymunka – Tézisek a tézisekről

Múlt hét csütörtökén, március 16-án, az Infinit szokásos megjelenésével egy időben tartottak sajtótájékoztatót, ahol bemutatták a Tézisek az információs társadalomról kiadványt – a hivatalos, most már utolsó verziót. A Téziseket a Miniszterelnöki Hivatalon belül Talyigás Judit kormányfőtanácsadó vezetésével készítették és az évszámkezelési kormánybiztos – Dr. Mojzes Imre – adta ki, egyelőre csak kis példányszámban, de utánnyomását, széleskörű terjesztését – az Internet lehetőségeinek kihasználásával is – a közeljövőben tervezik. Előbb-utóbb tehát eljut azokhoz is, akik a korábbi verziók folyamatos szakmai építésében, a konzultációban nem vettek részt, mégis érintettek a témában.

A Téziseket látva az olvasó egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Csak támogatni tudja az információs társadalom elkötelezett híve, hogy végre Magyarországon is megteremtődjék az információs társadalommal kapcsolatos politikai tudatosság és kompetencia, amely nagyban elősegítheti az ország ’tigrisugrását’ a jövőbe. Mindezen túl azonban a Tézisek nem egy szerencsés kontextusban és mélységben elkészült anyag.

Ellentmondásos például a Tézisek célja. “A kidolgozók remélik, hogy a füzet a kormányzati szándékok szerint 2000 végéig elkészítendő átfogó információs társadalom stratégiai alapját fogja képezni.” – írja a Prim a sajtótájékoztatóról szóló hírében. Vagyis maguk a szöveg készítői sem biztosak benne, hogy tényleg a kormányzat számára készült az anyag, ugyanakkor azonban már a bevezetőben leszögezik a legfontosabb kormányzati feladatokat (oktatás, munkaerő-politika, szabályozás, új közigazgatás, nyilvánosság, identitás-megőrzés) és az egyes tézisekhez tartozó feladatokat is többnyire a kormányzatnak címezik. Ezzel viszont teljes ellentmondásban áll a ’Tisztelt Olvasó’ kezdetű rövid összefoglaló-kedvcsináló, még a Bevezetés előtt, amely kijelenti, hogy a feladatok csekély része igényel kizárólag kormányzati döntést, mert elsősorban társadalmi összefogásra van szükség a feladatok elvégzéséhez – csakhogy ezt a szöveg többi részén, a konkrét feladatok meghatározásánál már nem érezni.

A baj alapvető forrása a Tézisek politikai kontextusa: mivel ’lebeg’ az anyag. Magyarországon egyelőre nincs egy erős politikai-politikus gazdája a témának, annak ellenére, hogy látszólag a Miniszterelnöki Hivatal garanciát jelenthetne erre. Többszörös az átfedés az információs társadalom politikai kezelése kapcsán, nincs olyan szereplő, aki a pártpolitikai és egyúttal a minisztériumi csatározások fölé tudná emelni az információs társadalom stratégiai programját, miközben elfogadtatja a politikai rendszer összes szereplőjével, hogy ha az információs társadalmat tekintjük, akkor a XXI-ik század központi társadalmi prioritásáról van szó. Arra, hogy egy ilyen szereplő megjelenik és egy egységes kormányzati információs stratégia végre létrejön csak ígéret van, ami legutóbb Stumpf miniszter úr részéről hangzott el. Ezért aztán most még semmi biztosíték sincs arra, hogy a munka nem vész el és ténylegesen is felhasználják a Téziseket a kormány munkájában.

De nem csak ez a probléma, hanem részben a Tézisek tartalma, ugyanis ha megpiszkáljuk a szöveget, felszínre kerülnek olyan ellentmondások, melyek az anyag korábbi verziójában is olvashatóak voltak és sajnos a végleges változatból sem kerültek ki teljesen – miközben jelentősen csökkent a kifogásolható szöveghelyek száma a korábbiakhoz képest. A hosszabb elemzés igényét nem kielégítve, csak röviden (’tézisszerűen’) a következőkről van szó:

Források:

(Prim) Az információs társadalom stratégiai alapja

2000. március 16., csütörtök: http://www.prim.hu/online/cikk.prm?id=8578

(Origo) Tézisek az információs társadalomról

2000. március 16., csütörtök, 16.16: http://www.origo.hu/internet/trendek/000316tezisek.html
 
 

Műhelymunka – Kérdés-e az információs társadalom kihívása?

Van már Tézisek az információs társadalomról, van már egy nem hivatalos eMagyarország kezdeményezés, van már Magyar válasz az Információs Társadalom kihívásaira (szakértői vitaanyag), csak még az nem tiszta idehaza, hogy egyáltalán stratégiai kérdés-e az információs társadalom kihívása. Míg a szakértők között egyértelműen ez az elsőrendű kérdés, mint a dokumentumok száma és terjedelme is mutatja, a politikai szférában nem az, látszik ez abból is, hogy az információs politikát irányító politikusok/politikus hiányzik. Egyelőre. Ígéret már van, hogy előbb-utóbb lesz egy ilyen politikai felelős. A kérdés csak az, hogy mennyire lesz ’erős’, mennyire fogja tudni tudatosítani az információs kihívás kérdéseit, illetve melyik szakértői anyagot és csapatot fogja előnyben részesíteni az önálló magyar információs stratégia kidolgozásakor. Hiszen hiába van már számos háttéranyaga a kérdésnek, nem mindegy melyiket teszik meg a stratégia alapjának, még az is lehet, hogy újabb kutatás kezdődik. Ez azonban egyrészt ismét időveszteséget okozna – amivel nőne a lemaradásunk – másrészt elvesztegetné mindazt a munkát, ami már megtestesül a korábbi anyagokban.

Mert, ha az információs kihívás kérdésként fogalmazódik meg idehaza – és egyre inkább úgy tűnik – akkor már van egy magyar válasz erre a kihívásra a Magyar válasz az Információs Társadalom kihívásaira. A röviden csak MV-nek becézett anyag terjedelmes egy munka, legutóbbi verziója közel 130 oldal, és ugyanennyire alapos is, pontosan ismerteti a kihívás tartalmát és nagyságát, fontosabb részterületeit és kijelöli az állam feladatait, illetve rögzíti az összefogás szükségességét és szereplőit. A baj csak az, hogy nem stratégia, hanem csak egy stratégia-előkészítő szöveg, ahogy a MV fogalmaz előszavában: “E tanulmány elsősorban az informatika területén vállalt teendők irányait, keretét, a kormányzat elkötelezettségének területeit tartalmazza, amely alapot ad arra, hogy azt figyelembe véve – jobbára a tárcák tevékenységére alapozva - hosszú távú - cél-, indikátor-eszköz, ill. forrás meghatározást is tartalmazó - stratégiai program, illetve megvalósítási ütemterv kerüljön meghatározásra, majd végrehajtásra.”

A részben kisebb változásokon keresztülment szövegben a régebbi változatokhoz képest némi hangsúlyeltolódás-pontosítás érezhető. Például az “új, írást tudó” ember kifejezés helyett a polgár jelent meg, de a közigazgatási résznél a polgárbarát helyére a hatékony kifejezés került. Újonnan jelenik meg a nagysebességű Internet projekt, az iskolai könyvtár központi szerepe, az informatika hatása a gazdaságra, valamint önálló fejezetté szervezték az információ-igényes szakterületeket leíró szöveget így válik még fontosabbá az agrárinformatika és a turisztikai ágazat. Valamint külön kezeli a szöveg a technológia egyik legfontosabb területét, amelyben az állam központi szerepet játszik, a szabványosítást.

Egyesekben ugyanakkor több okból is felmerülhet a kérdés, vajon szükség van-e egyáltalán arra, hogy Magyarországon a ’jó irányba’ menő információs gazdasági változásokba belenyúljon az állam. Az Infinit Műhely szerint ez a kérdés nem számol azzal, hogy egyes rendkívül alapvető feladatok elvégzéséhez az állam nélkülözhetetlen. Az állam ugyanis az egyik központi szerepet játssza – a gazdaság, a civil társadalom, a kulturális és tudományos intézmények mellett – az információs fejlesztésben, aminek lényege, hogy a politika eleget tesz hagyományos integrátor, szabályozó és célkijelölő szerepének, fontos azonban, hogy egyúttal ne nyúljon túl a számára láthatatlanul kijelölt határokon, például ne avatkozzék bele az emberek magánéletébe. Ez pedig túlmutat a gazdaság részterületén, még ha a gazdaság önmaga jól is fejlődik, szükséges a társadalomra is gondolni, amelybe ez a gazdaság beágyazódik.

A MV attól értékes anyag, hogy pontosan meghatározza az állami feladatok körét és meg is indokolja azok szükségességét, ilyen az infrastruktúra-építés, az állammal kapcsolatos tartalmak létrehozása és kezelése, a társadalom oktatásának-foglalkoztatásának koordinálása, a gazdaság versenyképességének segítése és a mindezt átölelő szabályozási kérdések megoldása az új bűncselekményektől kezdve az említett szabványosítási kérdésekig.

Azt mondhatjuk, hogy a tartalomhoz most már csak a forma hiányzik. Az MV adja magát, választ ad a kihívásra, csak arra van szükség, hogy akiknek címezték, azok is szükségét érezzék a válaszadásnak és megformulázzák azt. A politika feladata a stratégiai prioritási sorrend elkészítése, a feladatok kijelölése és rendszerbe-szervezése, a források, felelősök-végrehajtók és az ellenőrzés hozzárendelése. A munka tehát még csak félúton tart a stratégia felé, de ténylegesen a munka akkor kezdődik el, ha végre a stratégia is elkészült, mert jócskán van mit behoznunk. Nem lehet tehát hátradőlni a stratégia megalkotása, a politikai szereplő kijelölése után, hanem akkor kell végre nekifogni a dolgoknak. A kérdés adott, lesz-e valódi válasz?
 
 

Műhelymunka – Hozzon is, meg ne is…

E héten hétfőn rendezte dokumentum-bemutató sajtótájékoztatóját az INFORUM (Informatikai Érdekegyeztető Fórum), ahol a rövid – borítóval együtt mindösszesen 13 oldalas – Magyar Informatikai Charta-át (MIC) ismertették a médiával és a szakmai érdeklődőkkel. A szűk körű rendezvényen Dr. Beck György az INFORUM vezetőségi tagja elmondta, hogy a két hónappal ezelőtt fogant szándékuknak megfelelően a Fórum elkészítette az információs társadalommal kapcsolatos szakmai anyagát, melynek címzettje a kormányzat és a társadalom. Az anyag elkészítésének hátterét az a meggyőződés adja, hogy az informatika a gazdasági növekedés kulcsfontosságú szektora napjainkban, ezt a prioritást azonban sem a kormányzat, sem a társadalom egésze nem ismerte még teljesen (f)el.

Az INFORUM, mint érdekegyeztető intézmény céljának tekinti az információs társadalom kialakítását és az ebben érdekelt informatikai szervezetek, valamint magánszemélyek érdekeinek képviseletét. Ennek következtében folyamatosan együtt dolgozik a kormányzattal (pl. jogszabályok előzetes véleményezésében) és a társadalmi párbeszéd kialakításának a híve. Így gyakorlatilag legális érdekérvényesítő és lobby tevékenységet fejt ki. Végeredményben a MIC a szervezet hivatalos álláspontja az információs társadalom kiépítése terén, így az érdekérvényesítés, a lobby tevékenység és a társadalmi párbeszéd alapja. Ebből a szempontból üzenet értékű, hogy mit tart fontosnak a szervezet.

Az anyag első pillantásra két okból fogja meg az olvasót, egyrészt tömörsége okán, amely, mint a sajtótájékoztatón kiderült szándékolt, másrészt széles merítése kapcsán, amely azt eredményezi, hogy nem csak kizárólag az informatikai szakma sajátos érdekeit és nézőpontját jeleníti meg, hanem felismeri, hogy az új információs és kommunikációs eszközök elterjesztése a társadalom minden részterületét érinti a gazdaságtól kezdve a közigazgatáson át a kultúráig. Az anyag rövidségének kézenfekvő oka, hogy a leginkább meggyőzni kívánt kör – a politikusok és a média képviselői – nem szeretnek hosszú dolgokat olvasni: a korábbi Nemzeti Informatika Stratégia, vagy a Magyar Válasz, de még a rövidre szabott Tézisek is túlságosan vastag a döntéshozók számára. A vékonyka, mutatós dokumentum a lehető legrövidebb, amekkora terjedelemben még a tartalom rovására lehet ismertetni a legfontosabb teendőket az információs társadalom kapcsán.

Az INFORUM-nak csak hosszú távon hajlik saját maga felé a keze. Nem kormányprogramot írt, nem elméleti tanulmányt készített, hanem leírta mi lenne jó, ha már meglenne az információs fejlesztések kapcsán: kormányzati stratégia, jogi rendezés, gazdasági és társadalmi informatikai programok. Ez közép és hosszútávon teljesen a hétköznapi (munka)kultúra részévé tenné az információs és kommunikációs eszközök használatát. Vagyis egyrészt lehetővé tenné az ország ’túlélését’, másrészt pontosan azoknak a cégeknek adna munkát, amelyeket az INFORUM képvisel. Ugyanakkor persze, csak látszólagos az, hogy az információs társadalom kiépítése lehetséges informatikai cégek nélkül, vagy, hogy tartós fellendülés lehetséges az információs társadalom kiépítése nélkül. Ergo, ebből nem lehet, de nem is érdemes kihagyni az INFORUM-ban (is) tömörülő szervezeteket-magánszemélyeket. Ezek miatt az érdekes inkább az, hogy mennyire tudatos az INFORUM és/vagy mennyire szűklátókörű, ha már központi szerepet játszik, vagyis: kinek a pecsenyéjét akarják megsütni a maguké mellett.

A MIC hét területet emel ki:

1. Az informatika legyen végre kormányzati prioritás: erre ígéret már van, beszélnek róla, talán még ebben a hónapban egyetlen személyben alakot is ölt a politikai felelős.
2. Alakuljon át a közigazgatás és legyen szolgáltató(bb) jellegű az állam, ahogy az a mintaként tekintett európai országokban már megvalósuló félben van.
3. A globális versenyképesség megőrzése érdekében olyan gazdasági környezet ’teremtődjön’, amely az új eszközök használatát elősegíti.
4. Az oktatási struktúra adjon versenyképes tudást, informatikai és idegen nyelvi jártasságot illetve készítsen fel az élethossziglani tanulásra az önálló tanulási készség megteremtésével.
5. Az információs infrastruktúra az ismeretterjesztés, kultúra és művelődés eszközeként tegye hozzáférhetővé a magyar kulturális kincset mind magyar, mind idegen nyelven.
6. Az információkhoz való hozzáférés technikai és tartalmi oldalait garantálni kell, cél az olcsóbb Internet, a közösségi hozzáférés növelése és a távmunka elterjesztése.
7. A hátrányos helyzetűek társadalmi integrálására használják fel az új eszközöket.

Ami viszont pozitívum az anyagban és garanciát jelent a folyamatosságra és a szándék komolyságára, hogy a javaslatok megvalósulásának pillanatnyi állását rendszeresen ellenőrizni kívánja a szervezet, így a következő anyaguk nem további 5-10 ponttal fog létrehozni immár egy csupáncsak ’kívánságlistát’, hanem a már fentebb leírt hét legfontosabb területen elért eredményeket, a meglévő állapotot fogja rögzíteni.

Kérdés persze, hogy ebben az építésben mennyire lesz partner a politika és figyelembe veszi-e a saját stratégiájában az INFORUM javaslatait. Alighanem igen, hisz annyira alapvető fejlesztési irányokról van szó, hogy nagyon mellényúlni mindkét részről igencsak nehézkes.

A dokumentum elérhető a http://www.inforum.org.hu címen
 
 

Műhelymunka - Magyarország információs társadalmi fejlettsége – előtanulmány

Kutatásvezető: Pintér Róbert, szociológus, politológus

Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) – Infinit Műhely (Pinter.Robert@ittk.bme.hu)

A BME-Unesco Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) és munkatársai több mint két éve vesznek részt a magyar információs társadalom építésében. A magyar információs társadalmi felkészültség felmérése alapvetően szisztematikus tudományos kutatómunkát igényel, amely Intézetünkben elkezdődött. Ennek első átfogó részeredményeit rögzíti ez az előtanulmány.

Állításaink:

1. Magyarországon 2000 első negyedévére tehető az információs bumm. Az információs korszak hajnalán áll az ország.
2. Azonban Magyarország információs társadalom felkészültsége mind ágazati, mind földrajzi szempontból diffúz:

1. kiemelkedően jól teljesít pl. a mobiltelefónia, de leszakadófélben van a Sulinet és elmaradott az otthoni internethasználat.
2. kiemelkednek az információs fejlesztésben egyes városok pl. Pécs, Debrecen, de lemaradófélben vannak a kisfalvak és elmaradott az Észak-Keleti-országrész.

4. Ezért Magyarországon is összehangolt és tudatos információs építésre van szükség, amelynek alapja a politikai-társadalmi-gazdasági konszenzussal elfogadott stratégia. Ennek kiindulópontjai:

1. az ország információs fejlettségének felmérése,
2. egy értékalapú vízió elkészítése, amely kijelöli az irányvonalakat,
3. mindezek mentén a stratégiai prioritások felismerése és elfogadtatása,
4. a feladatokhoz eszközök, források és felelősök hozzárendelése,
5. végül a munka menetének rögzítése és az ellenőrzési, felülvizsgálati pontok-ellenőrök kijelölése.

Ahhoz, hogy Magyarország az információs fejlesztésekben érezhető lépéshátrányt - melynek elsődleges oka az összehangolt, tudatosan folyó munka hiánya - lépéselőnnyé tudja változtatni, legelőször fel kell mérni az ország információs állapotát, amely az információs stratégiának a kiindulópontja. Nem lehet úgy tervezni, hogy nem tudjuk honnan hová megyünk.

A magyar információs fejlettségi szint felmérésében a Jeffrey D Sachs vezetésével a Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlődési Központjában (Center for International Development) kidolgozott kérdőív szerkezetét vettük alapul. Ezt a kérdőívet a fejlődő világ számára dolgozták ki, így a hazánkra való alkalmazáshoz a kérdőívet adaptáltuk. Ez azt jelenti, hogy meghagytuk a kérdőív 5 fő területét és az azokhoz kapcsolható 19 alterületet. De nem a kérdőív egyes kérdésekhez rendelt fejlettségi szintjeit érvényesítettük, hanem a kérdésekben szereplő indexeket-mérési területeket vettük ki és vizsgáltuk meg Magyarország fejlettségét az egyes területeken. Az így előálló eredmény szisztematikusan feltárja az ország információs állapotát. A könnyebb átláthatóság érdekében az egyes területekhez százalékos felkészültségi mérőszámot rendeltünk, értelemszerűen a 100% a teljes felkészültséget a 0% pedig a felkészültség teljes hiányát jelzi. Természetesen a 100%-os felkészültség is csak azt jelenti, hogy az adott terület kész az információs fejlesztések leggyorsabb ütemű befogadására-előállítására, eléri a fejlett országok átlagos színvonalát. Tehát ezeket a százalékokat az idő előrehaladtával, ahogy az információs fejlesztések világszerte, így itthon is folynak, rendszeresen felül kell vizsgálni. (az eredeti kérdőívet ld. www.readinessguide.org)

Magyarország információs társadalmi felkészültsége (az alapját jelentő indexeket ld. a mellékletben). A százalékos arány után kiemeltünk egy-egy negatívumot és pozitívumot is az adott területről:
 

1. Hálózati hozzáférés:	felkészültség: 78%	Negatívum	pozitívum
gyorsaság és minőség:	85%	Sebesség	választható szolgáltatások
szolgáltatás és támogatás:	80%	Költségek	gyors telefonvonal kiépítés
Internet hozzáférés:	80%	Költségek, megbízható kapcsolat hiánya	Teleházak
Hardver és szoftver:	85%	Költségek	magyar fejlesztések
Információs infrastruktúra:	80%	Otthoni számítógépek alacsony aránya	mobiltelefónia magas fejlettsége
Internet költsége:	60%	Keveseknek elérhető	élesedő verseny

2. Hálózati tanulás:	felkészültség: 70%	Negatívum	pozitívum
iskolai hozzáférés:	75%	Időben korlátozott	nemzeti hálózat
Oktatás az ICT segítségével:	65%	Nem kellő mélységben integrált az oktatásba	kiemelten fejlődik
ICT és munkaerő:	70%	Kevés a távtanulás	felismert prioritás

3. Behálózott Társ.:	felkészültség: 74%	Negatívum	pozitívum
Online szervezetek és emberek:	70%	Kevés internetező, negatív internet kép	elterjedőben a kulcsszektorokban
Helyi előállítású tartalom:	80%	Kevesen férnek hozzá, területileg eltérő	vibráló sokszínűség, verseny
Mindennapi élet:	75%	Kevesen használják	internet kávézók
ICT a munkahelyen:	70%	Félelem az ICT-től	növekvő hozzáférés

4. Elektronikus Gazd.:	Felkészültség: 60%	Negatívum	pozitívum
Foglalkoztatottság:	70%	Kevés tudásmunkás	felismert prioritás
B2C (business-to-consumer):	60%	Online gazdasági kultúra hiánya	hirdetések a hagyományos médiában is
B2B (business-to-business):	50%	ICT nem kellő kihasználtsága	úttörő kezdeményezések jelei

5. Információs Politika	Felkészültség: 65%	Negatívum	pozitívum
Elektronikus kormányzás:	60%	Stratégia hiánya	létező web-site-ok
Telekommunikációs szabályozás:	65%	MATÁV monopólium	liberalizációs törekvések
Kereskedelem-politika és ICT:	70%	Magas ÁFA az ICT eszközökön	csökkenő vámtarifák

A táblázatból levonható tanulságok:

Az öt területet összegezve Magyarország információs társadalom felkészültsége 69%-os, vagyis kicsivel jobb, mint kétharmados.

1. Meglepő, de a hálózati hozzáférés terén az ország jobb adottságokkal rendelkezik, mint az összes többi területen. A probléma az, hogy a hozzáférés egyelőre nagyon költséges és az infrastrukturális háttér sem mindenki számára adott.
2. A hálózati tanulás terén Magyarország felkészültsége a közepesnél valamivel jobb. A sokat hangoztatott Sulinet fejlesztés a világon az egyik legtöbbet idézett példa volt a kilencvenes évek végén. Napjainkra azonban ezen a területen is lemaradás érezhető, mivel a versenytársak is ezen a területen erősítenek.
3. A társadalom behálózottságának mértéke jó, ami szintén meglepőnek tűnhet. Viszont kevesen férnek hozzá ténylegesen a magyar nyelvű helyi tartalomhoz így van ez még a munkahelyeken is.
4. A legrosszabb teljesítményt az elektronikus gazdaság könyvelheti el, annak ellenére, hogy a magyar információs fejlődés húzóerejét jelenti a gazdaság. Ez azonban nem véletlen: az amerikai igényekkel készült eredeti kérdőív nem találja versenyképesnek a kelet-európai felkészültséget, mint ahogy például az Európai Unió is ezen a téren van a leginkább lemaradva.
5. Gyenge közepest produkált az információs politika is. Ennek elsődleges oka az elektronikus kormányzás terén érezhető hiányosságok, de a távközlési piac részbeni kötöttsége a MATÁV monopóliuma révén szintén rossz pontot jelent, aminthogy a Szingapúri Egyezménytől való távolmaradás és a számítógépek magas ÁFA tartalma is.

Valójában egy kétütemű fejlesztési politikát sugall a kérdőív, ahol a gazdaság és az oktatás felé a lehető legmagasabb elvárásokat kommunikálja a politika, miközben a hozzáférés és a társadalmi behálózottság kiépítése az első gazdasági és oktatási eredményeken alapulva állhat növekedési pályára. A gazdaság a változások motorja. Hiába gondoljuk azonban, hogy ez a legfejlettebb információs társadalmi terület Magyarországon, mert minden versenytársunknál ugyanez a húzó ágazat. A gazdaság változik a legdinamikusabban. Hosszú távon azonban az oktatási befektetések térülnek meg a legjobban, versenyképes tudásmunkásokra van szükség.

Az ország információs fejlettségének felméréséhez és a kép további árnyalásához hozzákapcsolódik, hogy:

1. a fenti kérdőív csak az egyik, de nem az egyetlen módszer az információs társadalom mérésére.
2. a kérdőív olyan területeket hagy ki a mérésből, amelyek igen fontosnak tűnhetnek: pl. kultúra, egészségügy, hátrányos helyzetű emberek.
3. éppen ezért a kutatás további folytatása és kibővítése-elmélyítése szükséges, ehhez azonban ésszerűnek tűnik egy olyan kutatócsoport felállítása, amely rendszeresen szemlézi és ismerteti a nemzetközi kutatásokat valamint időről-időre elvégzi a hazai állapot felmérését az elkészülő nemzeti információs stratégiához kapcsolódóan.

Az információs felkészültség legfontosabb területei, alterületei és indexei:

A fő területek:

1. Hálózati hozzáférés
2. Hálózati tanulás
3. Behálózott társadalom
4. Elektronikus Gazdaság
5. Információs Politika

1. Hálózati hozzáférés:

1. gyorsaság és minőség: sikeres helyi telefonhívások aránya, a telefonvonal minősége, 100 telefonvonalra jutó hibás kapcsolások száma évente, a telefonon keresztüli átlagos Internet-elérés sebessége, helyi és országos gerinchálózatok száma és adatátviteli sebessége, a bérelt vonalak adatátviteli képessége, adatvesztés aránya.
2. szolgáltatás és támogatás: telefonvonal kiépítésének ideje az igényléstől a használatig, a szolgáltatókkal való kapcsolattartás lehetőségei (telefon, levél, e-mail), hibabejelentéstől számított elhárítás ideje, online segítségkérés lehetősége, infokommunikációs eszközök (ICT) karbantartása és technikai háttere, web-design piac jellege (tartalomtól a technológiai fejlettségig).
3. Internet hozzáférés: helyi ISP-k száma 1 millió lakosra vetítve, rendelkezésre álló szolgáltatások sokszínűsége (sebesség, szolgáltatás, biztonság, minőség és ár szempontjából különböző választható megoldások léte), ISP-k milyen web-üzemeltetési segítséget nyújtanak (tanácsadástól a tárhelyig), nyilvános Internet hozzáférés lehetősége adott-e (az iskolán, munkahelyen és lakáson kívül): kávézók és teleházak, megbízható modemes kapcsolat a helyi ISP-khez, bérelhető vonalak állnak rendelkezésre a gazdasági vállalkozások számára, vezeték nélküli (mobil) Internet elérés lehetősége.
4. Hardver és szoftver: H+S boltok száma, a H+S-ek költségei, a H+S helyi nyelven is elérhetők (termékleírások és maga a szoftver), a termékek származási helye (helyben termelt H+S termékek aránya).
5. Információs infrastruktúra: vezetékes telefonvonalak száma 1000 lakosra vetítve, mobiltelefon elterjedtsége, kábelszolgáltatások elterjedtsége háztartásokra vetítve.
6. Internet költsége: telefonos hozzáférés költsége (nemzetközi hívás árú vagy helyi), bérelt vonal költsége, a piaci verseny jellege, van-e ingyenes ISP a piacon, az ár-sebesség és használat (adatmennyiség és idő) összefüggéseit figyelembe veszik-e beárazáskor, a korlátlan hozzáférés lehetősége időkorlát nélkül fennáll-e.

1. iskolai hozzáférés: milyen iskolai szinten elterjedt az ICT (egyetemtől az alsó tagozatig), ki fér hozzá az eszközökhöz (csak egyes tanárok – minden diák is), a számítógépek típusa (csak idősebb 386-486-os gépek – modern P3-as gépek is), hálózatba vannak-e kötve a gépek (helyi hálózat, iskolák közötti hálózat, Internet), az Internet elérés típusa (modemes-e), a számítógépet mire használják (csak elektronikus dokumentumkezelésre-e), van-e CD-ROM könyvtár, hány számítógép jut egy diákra, a számítógéplaborok nyitvatartása és hozzáférhetősége, van-e iskolai laptop, be van-e kötve a nemzeti iskolai hálózatba.
2. Oktatás az ICT segítségével: ki használja a számítógépet és mire (tanár-diák, oktatásra-kapcsolattartásra), a számítógép szerepe és integráltsága a tantervbe, az oktatók-diákok számítógépes tudása mennyire szisztematikus, elengedhetetlen-e a számítógép az oktatásban?
3. ICT és munkaerő: vannak-e ICT, informatika és programozói ismeretek oktatására szakosodott intézmények, a tanulási lehetőségek sokszínűsége (szoftver-és hardvergyártói, kereskedői oktatási programok, munkaadó szervezte oktatás, magánoktatói központok, nemzeti oktatási intézmények, távtanulási lehetőségek).

1. Online szervezetek és emberek: a népesség hány százaléka hallott már az internetről, a népesség hány százaléka használta már az internetet legalább egyszer, mennyien használták az elmúlt három hónapban, a gazdasági szervezetek hány százalékának van regisztrált Internet neve és üzemeltet oldalt, 1000 főre vetítve mennyi Internet oldal van az országban, hirdetik-e az online oldalakat a hagyományos médiában, a felhasználók nemi, életkori sajátosságai és iskolai végzettsége (fiatal, magasan kvalifikált férfiak vannak-e többségben).
2. Helyi előállítású tartalom: helyi tartalommal üzemelő oldalak száma, a helyi nyelven elérhető oldalak száma, a BBS, Usenet, levelezőlista és hírlevél elterjedtsége a közösségben, az oldalak statikus-dinamikus jellege, oldalfrissítések rendszeressége, web-hez kapcsolódó oktatás költsége és hozzáférhetősége, a helyi tartalom előállítóinak sokszínűsége (nem csak hivatásosak).
3. Mindennapi élet: az ICT mindennapi használatának elterjedtsége (mennyien használnak minden nap ICT-t), mennyire alapja a társadalmi kommunikációnak a papír, jól körülírható csoportok használnak-e: telefont, mobiltelefont, faxot, nyomtatót, számítógépet és személyi digitális asszisztenst (PDA); nyilvános telefonállomások száma és hozzáférhetősége, személyi számítógépek és Internet hozzáférés elterjedtsége, Internet kávézók, teleházak és más nyilvános hozzáférést biztosító intézmények-helyek száma a közösség egészéhez viszonyítva, mennyire elterjedt az otthonról bonyolított online vásárlás, banki szolgáltatások igénybevétele, befektetés; az online kereskedelmi kapcsolat, a B2B, a B2C, az online chat-elés elterjedtsége.
4. ICT a munkahelyen: a gazdasági vállalkozások által leggyakrabban használt eszközök (hagyományos levél, telefon, fax, számítógép, e-mail, Internet), mire mit használnak, mennyi alkalmazottra mennyi telefonvonal, fax, számítógép jut; van-e belső hálózat, saját használatú e-mail; névjegykártyán e-mail cím szerepel-e.

1. Foglalkoztatottság: az ICT-hez kapcsolódó állások aránya, a tudásmunkások aránya, az egyes vállalkozásoknál az ICT stratégiai szerepének felismerése.
2. B2C (business-to-consumer): a vállalkozások és a fogyasztók közti kommunikáció arányai: személyes kontaktus, papíralapú, telefonos, faxos, online; a helyi vállalkozások hány százaléka tart fent saját Internetes oldalt (ezek frissítésének rendszeressége, statikussága, szolgáltatásai), vásárlás lehetséges módjai (személyestől az online rendelésig), mire használják a vállalkozások és a vásárlók az internetet (pl. marketing, információ-beszerzés, vásárlás...), a vásárlások hány százaléka online, megjelennek-e a kereskedelmi web-oldalak hirdetései a hagyományos médiában.
3. B2B (business-to-business): a vállalkozások közötti kommunikáció arányai: személyes kontaktus, papíralapú, telefonos, faxos, online; felismerik-e az ICT költségkímélő szerepét a vállalkozások, a B2B kereskedelem hány százaléka elektronikus, megváltozott-e az ICT-től a piac szerkezete?, az elektromos rendszerek a vállalati tevékenységek mekkora hányadát fogják át (a beszállítástól, a számlázáson át a kiszállításig).

1. Elektronikus kormányzás: online hozzáférhető kormányzati anyagok hányada, megteremtődött-e az online kormányzás politikai tudatossága, a kormányzat-gazdaság-állampolgárok közti kommunikáció jellege (személyestől az e-mailig), kormányzati szervek Internetes oldalainak aránya, tartalma, frissítése; a legfontosabb információk terjesztésének leggyakoribb módja, intézményi információs stratégia léte és alkalmazása, formanyomtatványok és elektronikus tranzakciók lehetősége (pl. adófizetéshez).
2. Telekommunikációs szabályozás: liberalizált-e a távközlési piac, a telekommunikációs szolgáltatásokat hány szereplőtől lehet igénybe venni, verseny mértéke, a szabályozás gazdasági és politikai függetlensége, a szabályozás megvitatásába bevontak sokszínűsége, nemzetközi szabványok érvényesülése.
3. Kereskedelem-politika és ICT: az ICT-re kivetett vámok, adók, illetékek mértéke, megszorító intézkedések az ICT kereskedelmében, az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos politikai szabályozás milyensége, a helyi szabályozások összehangoltsága más országokéval vagy nemzetközi szervezetekkel, a külföldi beruházások mennyisége az ICT gyártásába és kereskedelmébe, ill. annak szabályozása, esetleg protekcionista korlátozása.

Műhelymunka – Van másik – az SZDSZ információs társadalom programja

Úgy tűnik az SZDSZ kifogyhatatlan, amikor az információs társadalom fejlesztésével kapcsolatos ötletekről és az azokat összefogó gyűjteményekről van szó. Biztosan végrehajtani vagy végrehajtatni persze nem tudják ebben a ciklusban, hiszen nincsenek hatalmon. Mégis, ahogy a Sulinettel is történik ’valami’ az elmúlt hetekben – mondhatni újraindították, gőzerővel folyik az infrastruktúra építés a korábban leállni látszó programon belül – javasolhatják az SZDSZ politikusai, hogy az új ötleteiket is fogadja meg a FIDESZ vezette kormány, annál jobb lenne az országnak. Még ha ez nem is történne meg, egy dolog biztos, nem lehet azt mondani, hogy az SZDSZ a mostani, az elmúlt egy-két hónapban kibontakozó információs közbeszédet lovagolná meg, amikor a nyilvánosság elé lépett a múlt hét csütörtökén a ’Szabad@sztráda’ Korszakváltás Informatikai Programjával. Már a hangzatos, újságok címoldalára kívánkozó ’Szabad@sztráda’ kifejezés is a dolog történetiségére utal a párton belül. Annak ellenére, hogy megkopott és avítt hívószó már ez a kifejezés, amit elhasznált az információs politika az elmúlt öt évben a világban, helyénvalónak tűnik a használata. Merthogy a tömegek számára még mindig ez az a kifejezés, ami jól kommunikálható és megfogható, ez van a fejekben, ennyivel vagyunk lemaradva. Miközben maga a program azonban már többet nyújt, mint egyszerű Internet-alapú építkezést, ami anno ebbe az infosztráda kifejezésbe foglaltatott.

Tehát hívószó ide vagy oda, az SZDSZ nagyon megmondta a tutit: röviden formulázott konkrét javaslatokkal, melyeket területspecifikusan állítottak össze. Kivetnivalót persze ebben is találhat, aki nagyon keres, a kezdeményezés azonban becsülendő. Az SZDSZ a magyar pártok közül az, ami most már évek óta kitart az információs fejlesztések felismert prioritása mellett és a legújabb európai politikai programokkal egyidőben eljutott oda, hogy deklarálja, nem kevesebbről van szó, mint korszakváltásról. A közeljövő történései éppen ezért alapjában meghatározzák Magyarország következő évtizedekbeli helyzetét, a globális és az európai térben elfoglalt gazdasági, politikai és kulturális lehetőségeit, jelenlétét. A hangsúly a párt esetében azon a folyamaton van, amelynek során eljutottak ehhez a felismeréshez, ettől tekinthető hitelesnek, amit az SZDSZ már évek óta állít, hogy az információs fejlesztés lehet a kulcsa megannyi magyar probléma megoldásának. Nem most, nem hirtelen jutottak arra a meggyőződésre, hogy a rendszerszerű, átgondolt információs fejlesztés fontos dolog. Ez önértékén kívül – ami a párthívektől eltekintve valljuk be, hogy igencsak keveseket érdekel igazán – attól lesz ténylegesen is értékes, hogy így óriási mennyiségű előzetes tudás fekszik a most kiadott programban. Tehát az SZDSZ javaslatai nem a dilettánsok korszakalkotónak gondolt felfedezései, mellyel azok többnyire meg akarják művelni az előttük feltáruló – valójában csak nekik új információs társadalmi területet – alacsony színvonalú meglátásaikat újdonságként beállítva. Nem házi feladat jellegű tehát ez a dokumentum.

Tehát, ami imigyen előállt az az ország előtt álló legfontosabb feladatok gyűjteménye, amelyek nem pusztán hangzatos szavak vagy deklarációk. Tételesen, kiemelve a legfontosabb javaslatokat az adott területen:

1. szabályozási, törvényalkotási munka: meg kell határozni “az informatikával, információs társadalommal, a szoftverekkel, az elektronikus szabadságjogokkal és az információáramlással kapcsolatos alapelveket. Ezeket az alapelveket a későbbi jogalkotás során kötelezően figyelembe kell venni.”
2. információk szabad hozzáférése: “a kormányzati szervek és a közigazgatás munkájával összefüggő valamennyi nyilvános információt elérhetővé kell tenni az Interneten (például KSH-adatbázisok, ombudsmani jelentések, helyi önkormányzati rendeletek, APEH-állásfoglalások, pályázatok és adatlapok egy honlapon összegyűjtve)”
3. hozzáférés: “Azokon a településeken, ahol bármilyen közintézmény (önkormányzat, iskola, könyvtár, posta, közgyűjtemény stb.) működik, 2004-ig legalább egy ingyenes Internet-hozzáférési pontot kell létrehozni. A közintézménnyel nem rendelkező településeken egyéb módon, például a teleház-program felgyorsításával kell Internet-elérést biztosítani.”
4. önkormányzatiság: “Nagysebességű hálózatba kell összekötni egy-egy régió, illetve az ország valamennyi önkormányzatát […]A most létrehozandó régiókat mint közigazgatási egységeket már eleve a digitális írásbeliség szabályai szerint kell létrehozni.”
5. gazdaság: “Ki kell dolgozni az olcsó Internet-elérést és tartalomszolgáltatást biztosító beruházások támogatási rendszerét, elő kell mozdítani az Internet-elérés távközlési költségeinek csökkentését, ösztönözni kell az alternatív hozzáférések (mobil Internet, kábeltévé, műhold stb.) kiépülését és elterjedését.”
6. mezőgazdaság: “létre kell hozni az állami piacszabályozással érintett és liberalizált növényi- és állati termékek Internetes adatbázisát, amely naprakészen tartalmazza a termékekkel kapcsolatos piaci információkat (árak, hírek, trendek stb.), kereshető formában.”
7. egészségügy: “Meg kell teremteni azokat az Internetes szolgáltatásokat, amelyek segítik a gyógyítást, például távkonzílium, csoportos orvosi döntéstámogató rendszerek, on-line csoportok. […] Intelligens egészségügyi kártyát kell bevezetni, amely tartalmazza az egészségügyi információkat, korábbi betegségeket és kezeléseket.”
8. közoktatás: “2004-töl nem taníthat hetedikes vagy annál magasabb évfolyamra járó tanulókat az az iskola, amelynek nincs multimédiás eszközzel felszerelt tanterme, amelyet a tanítási időn túl is a diákok számára hozzáférhetővé kell tenni. […] Az ECDL-nek vagy azzal egyenértékű vizsgának 2002-től a pedagógus szakvizsga megszerzési feltételének, 2004-töl a pedagógus diploma feltételének és kötelező érettségi tárgynak kell lennie.”
9. felsőoktatás: “2001-töl a felsőoktatási intézményeknek az Interneten közzé kell tenniük a felvételi követelményekkel és eljárással, a képzési formákkal, pályázatokkal, ösztöndíjakkal, a követelményekkel (tételsorok, irodalomjegyzék stb) és az intézmény működésével kapcsolatos információkat. Internetre kell továbbá vinni a felsőoktatásban használt tankönyveket, segédleteket, jegyzeteket, előadásvázlatokat stb., az adatbázist kereshető formában kell megvalósítani.”
10. kultúra: “2002-ig be kell kötni megfelelő minőségben az Internetbe a múzeumokat, művelődési házakat és egyéb kulturális intézményeket. A kulturális intézmények tevékenységi körébe tartozó információkat hozzáférhetővé kell tenniük az Interneten, saját honlapukon, amely folyamatosan informál az ezen intézmények anyagairól, programjairól.”

Források:

http://www.szdsz.hu/ A dokumentum része egy átfogó új SZDSZ programnak, melynek kidolgozásában rész vesz a Politikai Szakértői Intézet (Institute for Public Policy)

http://www.nexus.hu/_pszi/

Az Intézet koordinálásával készülő anyagok:

I. Korszakváltás Programja:

II. Európai Magyarország - Liberális ajánlat
 
 

Műhelymunka – Tigrisugrás a jövőbe?

Folyik az egyezkedés a kinevezés körül. Eggyel több információs társadalommal kapcsolatos dokumentum a nyilvánosság előtt. Ebben a két állításban lehetne összegezni az elmúlt hét magyar vonatkozású információs társadalom-fejlesztéssel kapcsolatos eseményeit. A ’találóan’ csak a ’Tigrisugrás a jövőbe?’ címmel összefoglalható, hétről-hétre ezeken az oldalakon is bemutatott magyar (információs) szappanopera tovább folytatódik.

Pezsgő a hangulat, mindenki a kormányzatra mutogat – ha rosszindulatúan fogalmaznánk, és nem tudnánk, hogy a napokban az évek óta folyó munkák eredményeit publikálják a különböző szervezetek, akkor azt mondhatnánk, hogy mindenki meg kívánja mutatni a magyar nyilvánosságnak, hogy meg tudja lovagolni az információs társadalom körüli hullámokat, amelyek az utóbbi két hónapban csapnak össze – talán a fejünk felett, hogy a képzavart teljessé tegyük. Mindeközben kissé elszomorodik az ember, hogy egyelőre a kormányzat részéről csak a mellény tűnik nagynak. Konkrét lépésekről ezúttal sem tudunk beszámolni. Például – olvashatjuk a kormányzat fejére – Stumpf miniszter úr május 1-re a sör és a virsli mellé ígérte az új informatikai kormánybiztos kinevezését, de úgy látszik a korábban biztos befutónak tűnt Vahl Tamás nem egykönnyen hajtja a járomba a fejét. Érthető. Mert amíg az SZDSZ már nem is kormánybiztosért, hanem egyenesen miniszterért kiállt, addig egyáltalán nem biztos, hogy a realitások szintjén a kormánybiztos kinevezése ténylegesen is több, mint promóciós esemény. Mi garantálja, hogy Vahl Tamás megkapja a neki kijáró politikai figyelmet és a biztosítékokat arra, hogy elvégezhesse a számára kirótt munkát, ha még az sem tisztázott, hogy pontosan mi is a feladata? No, a hírek szerint erről egyeztetnek ezekben a napokban, maga Vahl Tamás és a kinevezését ígérő miniszter – ettől csúszik a kinevezés.

Mert Vahl Tamásra óriási munka szakadna, bepótolni az évekkel ezelőtt el nem végzett házi feladatokat, megküzdeni a legújabb kihívásokkal, miközben azért vigyázni arra is, hogy ne darálja le az apparátus, vagyis a működési feltételek a hatalmi játszmák közepette megteremtődjenek/megmaradjanak. Persze a kutató sem lehet teljesen elégedett, gondja adódhat példának okáért – szintén a kinevezés körül – az informatikai kormánybiztos kifejezéssel is: miért informatikai és miért nem információs kormánybiztosság? Amennyivel szűkebb az informatikai az információsnál, annyival szűkebbek lehetnek a kormánybiztosnak szánt pénzek és a neki címzett feladatok, annak ellenére, hogy nyilvánvaló (lehetne) már, hogy ha információs társadalomról beszélünk, akkor az informatika csupáncsak az egyik szegmense az egész növekedési pályára kerülési lehetőségnek. Vagy még merészebben: miért kormánybiztos, miért nem inkább miniszter, ha egyszer úgyis létre kell majd hozni azt az információs minisztériumot – ha nem is most, de a következő ciklusban. Legyen akkor most egy tárca nélküli miniszter és kapjon tárcát két év múlva – követelhetnénk a SZDSZ-szel együtt.

Egyvalami persze biztos, immár a kormányzat térfelén a labda, hogy valami megfoghatót és felvállalhatót, megvalósíthatót és megvalósítandót letegyen az asztalra, ami végre végrehajtásra szánt stratégia is. Ennek a neve már megvan: Neumann-terv néven emlegetik az új stratégiát. Sőt, állítólag részben már a tartalma is adott, az ezeken a hasábokon is elemzett Tézisek az információs társadalomról c. szakanyagot kívánják a stratégia alapjának megtenni – hallhattuk a Kossuth Rádió Déli Krónika című műsorában az elmúlt napok egyikén.

De nem csak ez történt-történik a napokban. Múlt héten a már szinte szokásos módon ismét sajtótájékoztatót tartottak egy inftárs dokumentum bemutatásának kapcsán. Április 27-én megjelent a TEP (Technológiai Előretekintés Program) idevonatkozó fejezete. Az egykori OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) ma már az Oktatási Minisztérium részeként működő, hivatalosan az Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkársága nevet viselő helyettes államtitkárság által jegyzett kutatás kiemelten kezeli a média, távközlés és informatika hármasát. A hét munkacsoport egyikeként a TEP Informatika, távközlés, média munkacsoportja jegyzi a múlt héten napvilágot látott anyagot, amelyben a konvergáló (összetartó) szektorok magyarországi helyzetét, a lehetséges jövő-forgatókönyveket és az állami szerepvállalás mikéntjét mutatják be, néhány ajánlást is megfogalmazva a fontosabb szereplők számára. A dokumentum szerint ezen szektorok magyar fejlődése sikertörténetnek tekinthető az elmúlt évtizedben – például a mobiltelefónia terén az 1989-es 10 éves távközlésfejlesztési program legmerészebb elképzelése állította azt, hogy 2000-re elérhetjük a 26,1/1000 lakos mobiltelefon sűrűséget, miközben a Hírközlési Főfelügyelet 2000 márciusra vonatkozó, épp a napokban megjelent mobilpiaci gyorsjelentése a 176,7/1000 arányról, mint tényről számolhatott be – mutatva, hogy a tervezés és a valóság mennyire el tud szakadni egymástól már középtávon is ebben a robbanásszerűen fejlődő szektorban.

Bár helyenként túlságosan technikai szemléletű az 59 oldalas TEP anyag, mégis igen értékes meglátásokat tartalmaz az inkább társadalmi jellegű folyamatok iránt érzékeny széplelkek számára is. A legfigyelemreméltóbbak a ’kis tigris’, a ’karvaly’ és a ’dínó’ névre keresztelt jövő forgatókönyvek, melyek Magyarország lehetséges fejlődését írják le az aktív forgatókönyvtől (’kis tigris’) a passzivitásig (’dínó’), a kiszolgáltatottságon át (’karvaly’) az említett szektorok fejlesztésében. Az információs társadalom kiépítésében központi szerepet játszó informatika, távközlés és média hármasának hazai jövője ezek szerint nagyban függ attól, hogy a konvergencia milyen szintre tud eljutni nálunk, hogy milyen lesz a nemzetközi környezet, és hogy az állam felismeri-e milyen aktív szerepet kell betöltenie a fejlődésben. Így aztán oda jutunk, ahonnan kiindultunk: megint csak a kormányzati oldalon pattog az a fránya labda.

Források:

(Index, május 2, 12.28) Vahl és Stumpf tovább egyeztet ...:

A TEP honlapja: http://www.omfb.hu/

Digitális Mobil Gyorsjelentés, 2000. március http://www.hif.hu/index1.htm
 
 

Műhelymunka – A kezdet végén

Az elmúlt évek észt információs politikájának sikeréből –, melynek következtében Észtország felkerült a térképre a mérvadó információs társadalmi fejlesztéseket tekintve –, sokat tanulhat(na) Magyarország is. A készítőik által szerényen csak ’tigrisugrásként’ aposztrofált fejlődés azonban nincs egyedül, amikor követendő példákat keresünk a magyar információs társadalom számára. Hirtelenjében mindjárt három másik példa is az eszünkbe juthat: Finnország, Portugália és Írország. Ebből a négyesből aztán elő is állhatna egy olyan közös metszet, ami figyelembe veszi a hazánkat jellemző sajátosságokat:

1. (Észtország példája) Eredendően egy poszt-szocialista országról van szó, ahol a politikai, a gazdasági és a társadalmi változások – így az információs fejlődés is – ráépülnek egy folyamatosan átalakuló, átépülő struktúrára, melynek egykori gyökerei a létező szocializmusban vannak.
2. (Finnország példája) A szívünkhöz közel álló finnek kulturális sajátosságaik okán és rokon népcsoport lévén – akárcsak az észtek – lehetnek bizonyos tekintetben a minta. A nyelvébe zárt kis finn kultúra meglepő hatékonysággal képes a világon jelenlétével tüntetni, a soknyelvűség (minimálisan a svéd, orosz, angol, német) révén kitör a bezártságból. De nem csak a kulturális kezdeményezések, hanem a finn gazdasági ’csoda’ is követhetőnek tűnik – példaként említve a szokásos Nokián kívül a szintén finn, de kevésbé közismert, idehaza is terjeszkedő Elcoteq vállalatot. Persze stratégiai tudatosság szintjén is van mit tanulni az északi rokonoktól, a minisztériumi ágazati információs stratégiák és végrehajtásuk jó mintát nyújthat.
3. (Portugália példája) Elsőre talán meglepőnek tűnhet, de a portugálokról is volna mit másolni. Az EU-ba való belépésekor a mai magyar átlagos fejlettségi szintet felmutató portugálok is diktatúrából váltak EU-tag demokráciává. Bár még számos teendő áll a portugál információs társadalom kiépítésén fáradozók előtt, de található sok pozitívum is. Például a portugál agrárinformatikai törekvések Magyarországon is kivitelezhetőnek tűnnek.
4. (Írország példája) Az ír csoda egyre inkább ismertebbé válik idehaza is. Bár az írek sok tekintetben speciális helyzetben vannak – például a tartalomipar terén nyújtott kiváló teljesítményüknek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az angolszász kultúra szerves részét képezik (angol nyelviség, kulturális beágyazottság, iskolarendszer…) – mégis az angoloktól való történelmi függés hasonlítható a magyar-osztrák sógorságra. És akárcsak Portugáliánál, ebben az esetben is alapjában véve mezőgazdasági hagyományú ország információs kiugrásáról beszélhetünk.

Hogy miért mondjuk el ezt éppen most – amikor egyrészt (köz)tudott dolgokról van szó az említett négy ország információs társadalmi fejlődése terén, másrészt semmi különösebb aktualitása sincs látszólag a dolognak (például nem adtak ki közös kommünikét az említett ’négyek’ és más esemény sem történt) – annak egyetlen oka van, úgy tűnik a kormányzat komolyan gondolja az információs társadalom fejlesztését. Végre talán kinevezik az informatikai kormánybiztost. Munkájának elvégzéséhez szükség van itthon is egy végrehajtható és felvállalt információs stratégiára. Ahhoz azonban, hogy ez elkészüljön és reális is legyen – vagyis ne csak az álmokat, hanem a konkrét, ténylegesen is elvégezhető lépeseket rögzítse – jó ha ismerjük a világban létező megoldásokat, amelyek mintaként adódnak.

Bár nem mondtunk el mindent, ami az információs politikai fejlesztésekről elmondható, mégis tegyünk itt most egy pontot, vagy inkább pontosvesszőt és álljunk meg. Végére értünk egy kvázisorozatnak az Infinit hasábjain, ami menet közben dagadt sorozattá, hiszen eredetileg nem annak indult, amikor januárban ismertettük az eEurope-pal kapcsolatos meglátásainkat. De azzá vált, amikor folytattuk az elmúlt hónapokban a Tézisek, a Magyar Válasz, az IÉF, az SZDSZ és a TEP anyaga kapcsán. Kell lennie, és lesznek a közeljövőben új dokumentumok, de egy kör biztosan lezáródott, úgy tűnik a kezdet végére érünk lassacskán. Ezt jelzi az is, hogy megkezdődött a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium körüli politikai csatározás.
 
 

Műhelymunka - Az információs társadalom problémái és álproblémái I.

A(z ál)kérdés akkor most változatlanul az, hogy az Internet és az információs társadalom a sötét vagy a fényes jövőt jelenti-e számunkra? Mert abba a hibába látszik beleesni az egész magyar diskurzus az információs társadalomról, hogy ami jön, az kizárólag jó lehet nekünk, akkor, ha végre lesz magyar információs társadalmi tudatosság a politikai szférában. (Vagy ha ez nem lesz, akkor itt a vég). Annak ellenére, hogy jómagam is ezt sugalltam mindeddig, valljuk be, hogy mindez egyáltalán nem biztos, hogy így van: az is elképzelhető, hogy az elkészülő jó stratégia-stratégiák végrehajtása ellenére is lesznek jól körülhatárolható társadalmi csoportok idehaza, akik a rövidebbet húzzák ezzel az egész információs társadalmasdival, míg mások jól járnak ugyanazzal.

Nem kell messzire menni, ha az információs társadalom-felfogás két végletét szeretnénk 'megfogni', hogy megmutassuk az (ál)kérdés egészét. Éppen a heti (akár online) sajtóban böngészve is megtalálhatjuk, mit érthetünk a rendkívül pozitív felfogás és a rendkívül negatív felfogás és jövőkép mögött.

A pozitív felfogás ábrázolására és hibás előfeltevéseinek kimutatására vegyük egyszerűen, - szinte a tartalomtól függetlenül - példaként Magyar Bálint minap megjelent írását, melyben vázolja mi az Internet: "Az Interneten mindenki szabad. Senkit nem korlátoznak mások privilégiumai, ugyanazt az információt szerezhetjük meg mindannyian. Nem számítanak a származási és vagyoni különbségek. Nincs centrum és nincs periféria. A világ legnagyobb könyvtárai és adatbázisai egyformán elérhetők New Yorkból és egy szatmári kis faluból. A világhálón találkozó személyek nem nézik egymás bőrszínét, vallását, politikai meggyőződését. Az Interneten mindenki egyenlő." Bár a SZDSZ elnöke éppenséggel nagyon helyesen a digitális szakadék problematikájával folytatja a Népszabadságban megjelent írását, mégis szemére vethető, hogy kiindulópontként nem a valóságról ír, hiszen ha jobban megvizsgáljuk nem egészen erről szól az Internet. Egyrészt az Internethez való hozzáférés, másrészt a hozzáférést követő műveletek (adatkeresés, kommunikáció…) igenis függ privilégiumoktól, származástól, vagyoni különbségtől, bőrszíntől és vallási hovatartozástól. Ha nem függne, nem beszélhetnénk digitális szakadékról és a régi társadalmi egyenlőtlenségek újfajta köntösben való újratermelődéséről sem.

Így megoldásként tehát nem elég egyszerűen a hozzáférést biztosítani. Amire hosszútávon igazán szükség van az az információs készségek elsajáttítatása, hogy ténylegesen is használni tudják az emberek a világhálót. Ez azonban szinte biztos, hogy nem lehet mindenkinél egyaránt sikeres. Vagyis a nyelvismereten túl - ami ugye szintén korlátoz a tartalomhoz való hozzáférésben - a készségek és tudások szintjén kezd el igazán szétválni a társadalom, akárcsak az oktatási rendszerben, itt is a műveltebb, vagyonosabb, több tőkével (kapcsolati, kulturális, anyagi, tudástőkével) rendelkező jól körülhatárolható csoportoknak van nagyobb esélye a túlélésre. Egyesek egyenlőbbek a többieknél - az Internetre kapcsolódva is. Ezért mondhatjuk, hogy az információs politikai stratégiáktól és tudatosságtól függetlenül - igaz, hogy valószínűleg kevesebben -, de mindenféleképpen lesznek vesztesei az információs változásoknak idehaza is. Számoljunk hát le egy nagy illúzióval: a társadalmi egyenlőtlenségeket az információs társadalom sem fogja tudni teljesen felszámolni. Éppen ezért még a jó politikai programoknál is többre van szükség az élre töréshez - mindazon túl, hogy nem lehet minden problémával a politikai szereplőkhöz szaladni - elsősorban társadalmi szolidaritásra van szükség. Ez az amiről Manuel Castells-t - az információs korszak átfogó értelmezésének fedett pályás világbajnokát - (meg)idézve Dessewffy Tibor ír a hétvégi Népszabadság mellékletben: "a társadalmi fejlődés motorja a kulturális felemelkedés, amelyből az innovációs készségek növekedése fakad, amely a gazdaság sikereinek kulcsa. A növekvő jólét erősíti a társadalmi stabilitást és bizalmat." Ezzel szemben áll, ha "a költségcsökkentés formulája az irányadó, ahol a teljesítmény és hatékonyság növekedése érdekében félresöprik az intézményi stabilitást, és eltűnik a társadalmi bizalom." Ha már létezik a politikai tudatosság, akkor tehát a társadalmi szolidaritás az igazi kulcs az információs társadalomhoz. Így eljutunk az első valódi kérdéshez is, hogy hogyan lehet az információs társadalomban újratermelve megőrizni a társadalmi szolidaritást?

Mielőtt tovább mennénk és a kérdések még magasabb szintjére ugornánk, vizsgáljuk meg az Internetről szóló negatív forgatókönyveket is, melyek csak annyiban egyeznek meg egymással, hogy az Internet negatív, sötét erő. Így lehet vallási okokból elítélni az Internetet, mint az ördög találmányát, vagy csak egyszerűen a közhelyes nézőpontot szajkózni, mint a legtöbb kereskedelmi TV-műsor teszi előszeretettel: az Internet a pornó, az erőszakos anyagok, a bombagyártás, a gyűlöletkeltés eszköze, a pedofília melegágya; elvonja az embereket a 'normális élettől: magányossá és kommunikációképtelenné tesz; továbbá függőséget és magányt alakít ki, hosszútávon pedig valóra váltja az orwelli víziót az ember totális ellenőrzésével. Ebben persze vannak (rész)igazságok, és igaztalan volna nem odafigyelni a veszélyekről beszélő hangokra, de abba a hibába nem szabad(na) beleesni, amire ez a diskurzus sarkall: az elutasítás látszatmegoldásába. Az Internet nem opcionális, nem választható - vagy nem-választható. Ennek pedig az oka, a kérdések és válaszok egy magasabb szintjén található meg.

Ugyanis nem is ez a pozitív-negatív dichotómia az igazi baj ebben az (ál)vitában, hanem a tárgy leegyszerűsítése. Mindenki az Internetről beszél, idehaza igen sokan egyszerűen egyenlőségjelet tesznek az információs társadalom és az Internet fogalma közé, pedig a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Sőt, sokkal fontosabb volna már végre az Internettől jóval tágabb információs társadalom problémakörére koncentrálni és nem az Internet fogalmával találni nem valódi, csupáncsak vélt megoldásokat. Mert például az Internethez való hozzáférés biztosítása nem oldja meg az információs társadalom problémáit. De az információs forradalom miatt álságos az Internet negatív képével riogatva azt a látszatot kelteni, mintha az Internet okozta veszélyeket úgy el lehetne kerülni, hogy egyszerűen nem hagyjuk az Internetet elterjedni. A Haladást nem lehet megállítani: az információs forradalom okozta változások nem egyszerűen az Internet következményei, hanem az emberi együttélés egy új módját jelzik, amely felváltja a modern ipari korszakot, ennek csupáncsak egyik jelensége és okozója-velejárója az Internet, de nem az egyetlen. Ne használjuk tehát ott az Internet kifejezést, ahol a társadalmi együttélés új módjára utalunk.

De egyúttal azt is jelenti ez, hogy sokkal többről van szó, mint az Internet tömegesítéséről. Amelyik politikai megoldás csupáncsak ezt tudja válaszolni az információs kihívásra az elveszett. Az új információs korszak hálózati logikája nem csak az Internetet jelenti, hanem a létezést magát: minden hálózatba szerveződve termelődik újjá, a hatalomtól kezdve a pénzen át a kultúráig és a tudásig.

De, ha az álkérdéssel kezdtem, akkor befejezésül a valódi kérdést is illendő volna feltenni: számon lehet-e kérni az információs forradalmon bármiféle megváltás-forgatókönyvet? Meg tud-e oldani minden társadalmi problémát az információs társadalom? Az én válaszom szerint nem. De nem is kell neki, nem is szabad azt hinni, hogy ez olyan csodaszer, ami mindenre jó. Akkor viszont az a kérdés, hogy mikor, milyen megoldással lehetünk már elégedettek? Az igazi vitának arról kellene tehát szólnia, hogy az információs pesszimisták mivel lennének elégedettek?

Források:

Magyar Bálint: Átkelünk-e a digitális szakadékon?

Népszabadság, 2000. május 15., hétfő

Dessewffy Tibor: Erő és Erény - Félelem és szorongás a posztkommunizmusban

Népszabadság 2000 május 13., szombat
 
 

Műhelymunka - Az információs társadalom problémái és álproblémái II.

Az igazi kérdés az információs társadalom építése kapcsán, hogy ha a megváltás-forgatókönyvet nem lehet számonkérni az információs társadalmon, akkor mégis mi az, amit igen? Vagyis az inftárs építésének projektje, mint a modern emberi társadalom legújabb kihívása mennyiben és hol, mikor, milyen szinten tekinthető már sikeresnek? Mivel lehetünk már elégedettek?

John Rawls a társadalmi igazságosság elméletéről írt könyvében -, amely sok várakozás után néhány éve magyarul is megjelent - a társadalom igazságosságának kérdését állítja a modern emberi együttélés középpontjába, mint az egyik legfontosabb problémát. Javasolható, hogy az információs társadalmat is nézzük a társadalmi igazságosság szemüvegén keresztül. Ha a kialakuló információs társadalom igazságossága igazolható, akkor - az eredeti kérdésünknek megfelelve - már elégedettek lehetünk. Anélkül, hogy úgy gondolnánk egy on-line hírlevél hasábjain, 2-3 oldalban teljességgel tisztázható a kérdéskör, próbáljuk meg megtermékenyítően használni Rawls meglátásait.

Rawls egyik központi javaslata a 'tudatlanság fátyla' mögötti döntés: vagyis, hogy az emberek egy hipotetikus szituációban döntsenek arról, hogy milyen társadalomban élnének, úgy, hogy nem tudják az általuk elképzelt társadalomban hol és milyen társadalmi pozíciót fognak betölteni: 'fent' lesznek-e vagy 'lent'? Ezek után Rawls ésszerűen érvel amellett, hogy egy ilyen szituációban minden ember úgy döntene, hogy ha még a legrosszabb pozícióba is kerül a későbbiekben, az a lehető legjobb legyen.

Vagyis képzeljük el, hogy mi magunk most nem tudjuk - mint ahogy pontosan tényleg nem tudható - milyen helyet foglalunk majd el az eljövendő információs társadalomban, nem tudjuk pontosan melyik lóra is kellene tenni, vagy felülni. Ebben az esetben az értelmes cél az lehet az embernek, hogy bebiztosítsa magát: esetleg, ha nagyon rosszul jönne ki számára az egész információs fejlődés még mindig élhető pozícióban legyen, a lehető legrosszabb szituáció is biztosítsa számára az elfogadható életet. Belátható, hogy ebben az esetben például a tömegével jelen lévő hajléktalanok társadalmi helyzete ma nem igazolható.

Mindezen túl a probléma nyilvánvalóan persze az, hogy a rawls-i elképzelés merőben hipotetikus - így igen sok kérdést felvetődik, amivel tágítani kell(ene) az igazságosság kérdéskörét:

1. A legelső és legnagyobb problémánk, hogy a mai globalizálódó társadalomban nem létezhet biztonságos bebiztosítás. A mai kockázattársadalom, a bizonyosság végét jelenti: az eddig létező intézmények válságban vannak, az egyéni identitástól kezdve a családon át a munkahelyi közösségeken keresztül a nemzetállamig és a politikáig. Vagyis maga a tervezhetőség, előrelátás lehetősége kérdőjeleződik meg.

2. A másik igazán nagy probléma a globalizáció. Rawls elmélete és az igazságosság még 'normális' társadalmakról beszélt. De a mai információs társadalom csak globális szinten értelmezhető. Bár nem beszélhetünk még egy globális társadalomról, mégis nehezen igazolható az információs fejlődés igazságossága, amíg igaz ellenvetésként felmerül, hogy a világ fejlett része és fejlődő része teljesen elszakad(t) egymástól. Amíg egyes helyeken az élelmezés, a tiszta ivóvíz, az alapvető egészségügyi ellátás is problémát jelent, addig nem igazán lehet beszélni az információs társadalom dilemmáiról a fejlődő világ éhezőinek úgy, hogy ne kérdőjeleznék meg az ember jóhiszeműségét.

3. A harmadik probléma ugyancsak szétfeszíti a rawls-i keretet. Ez pedig a zöld gondolat: nem elég a társadalmat bevonni az igazságosság elméletébe, be kell vonni az épített és természeti környezetet is. Sükösd Miklós szociológus közkedvelt képe a virtualitásba menekülő emberről, aki miután elpusztította a természetet a virtualitást is tönkreteszi, bár helyenként igaztalan - hiszen nem az információs, hanem sokkal inkább az ipari társadalom pusztította-pusztítja a környezetet és az információs változások inkább enyhíteni látszanak ezen a környezeti kizsákmányoláson - mégis felvet olyan kérdéseket, amikre tudni kell válaszolni. Azaz, milyen az információs társadalom viszonya a természethez, milyen a virtuális környezet viszonya a valós világhoz ebben a kérdéskörben.

Lényegében, ha végiggondoljuk mindezt a problémakört, amit az igazságosság kérdése felszínre hoz oda lyukadunk ki, hogy az információs társadalom igazságossága, mint igazoló elv diskurzus-szervező erővé válhat és összekötheti a probléma statikus és dinamikus részeit, a társadalom-természet viszonyrendszerében beállt változásokat és a globalizációs tendenciákat.

A sorozat harmadik és egyben befejező részében ezekre a dilemmákra is keressük a megoldásokat az információs társadalom központi szervező elvének, a hálózatosodásnak a tükrében.

Források:

John Rawls - A társadalmi igazságosság elmélete (Osiris, 1998)

Replika 31-32: Kockázat és kultúra (1998 szeptember, a folyóirat megújult oldalát ld. http://www.replika.c3.hu)

Anthony Giddens: Runaway World: http://news.bbc.co.uk/hi/english/static/events/reith_99/

Sükösd Miklós (CEU): Mit nevezünk információs társadalomnak, hol állunk most? - előadás, elhangzott a Szent Ignác szakkollégium VII-ik szimpóziumán (a vitablokkban felszólalt még Z. Karvlics László, Ropolyi László és Pintér Róbert): http://www.szentignac.hu
 
 

Műhelymunka – Az információs társadalom problémái és álproblémái III

Az információs társadalommal, mint az emberi együttélés új módjával kapcsolatosan a jó kérdéseket feltenni és a közelítőleg helyes válaszokat megadni csak a hálózatosodás logikájának feltárása mentén lehet. Az új globális információs kor hálózati működésmódja azonban nem redukálható csupán az Internetre, hanem az emberi együttélés egészét érinti. Castells állítása szerint bár korábban is léteztek már hálózatok, azonban nem volt ekkora hatásuk – ahogy egy interjúban meghatározza: “Nos, azt mondanám, hogy számomra nagyon is egyszerű mi a hálózati társadalom, elsősorban egy társadalmi típus, amiben már benne élünk, ez nem a jövő társadalmi szerkezete. [A hálózat] az információs korszak társadalmi struktúrája, amit az a tény köt össze, hogy minden, ami számít – értve ezalatt, hogy hatalmat hordoz, pénzt vagy információt termel – a hálózatban, csere-áramlásokon keresztül történik.” Vagyis ma lassan minden hálózatban termelődik újjá, a hatalom, a pénz, az összes információ és maga a társadalom is.

Ugyanakkor hiba volna azt feltételezni, hogy a hálózati logika, mint az emberi együttélés formája teljesen új volna, az emberi hálózatok eddig is léteztek, valójában “[…] nem a hálózatok újak, hanem a hálózati struktúra bonyolultsága vált kezelhetővé az új technológiáknak köszönhetően és ezek lehetővé teszik, hogy a különösen összetett, bármilyen két hely között létrejövő cserékben [és hálózatukban] élhessünk, így minden benne lehet a hálózatban úgy, hogy még kezelhető. Tehát a hálózatoknak mára megvan a technikai lehetőségük, hogy mindent magukba fogadjanak.” A probléma elsősorban nem is technológiai eredetű – állítja Castells –, hanem nagyon is emberi, egyesek ugyanis a technológiai lehetőségek ellenére is a hálózaton kívül rekednek: nincs értékük a hálózatban lévők számára, ami azért különösen kétségbeejtő, mert a hálózatiság az információs társadalomban maga a létezés módja, ahogy Castells Shakespeare-t parafrazálja: to be in the network, or not to be – azaz benne lenni a hálózatban vagy nem létezni.

A probléma, hogy Castells fogalmi tisztázásának dacára valójában nagyon keveset tudunk a hálózat, így az emberi létezésmód működési logikájáról, a kapcsolatok-hálózatok dinamikájáról. Például, hogy hogyan alakul ki a hálózat, hogyan jön el a ’hálózatosodás világa’, főleg a hétköznapi ember számára, akit körülvesznek családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei és maga a társadalom, amiben benne él – hiszen ezek eleve egy hálózatot formálnak körülötte. Ezért ez a téma, mint logikus kutatási irány kijelölhetőnek tűnik, mint az információs társadalom-építés központi kérdése.

A kétségek ellenére azonban egy újabb oldalról bővítettük ki az eredeti kérdésünket – azaz, hogy mit lehet számonkérni az információs társadalmon, milyen információs társadalommal lehetünk már elégedettek? Válaszunk, hogy az az információs társadalom az elfogadható, amiben nincs kirekesztő logika, amiben mindenki tagja lehet a társadalmi cserehálózatnak, amiben mindenki részese lehet ennek az új létezési módnak. Ebben az esetben persze felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy hálózat befogadó, ami visszavezet minket az első és a második részben megfogalmazottakhoz: a társadalmi egyenlőtlenség, szolidaritás és a társadalmi igazságosság konfliktusaihoz, valamint a globalizáció, a kockázat(társadalom) és a természeti kizsákmányolás óhatatlanul is felmerülő dilemmáihoz.

Mindez azt jelenti, hogy a lehetséges válaszadásokkor – nem csak politikai szinten – jóval többről van szó, mint az Internethez való hozzáférés megteremtéséről. Ezt támasztja alá a következő, pusztán az Internetre korlátozott kutatás is, ami kikezdheti az optimista megváltás-várók hitét. Ezek szerint az Internet, mint információs szupersztráda, nem is olyan szabad, mint amilyennek a hívószó feltünteti. “Az internet sokkal inkább egyirányú utca, semmint információs adatsztráda; túlságosan gyakran végződik zsákutcában – összegezhető az IBM http://www.ibm.com/, a Compaq http://www.compaq.com és az AltaVista http://www.altavista.com tanulmánya.” A 200 millió megvizsgált oldal közötti másfél milliárd link azt mutatta, hogy a “weboldalaknak nem egészen negyede (24%) tartalmaz az internet magvába vezető linkeket; ugyanennyit lehet linkek révén a ’magból’ elérni. A barátok és érdekcsoportok által teljes egészében elszigetelt oldalak aránya 22 százalék. Ez azt jelenti, hogy a weboldalak 46 százaléka sehová sem vezet tovább.” Az oldalak közel egynegyedét csak úgy lehet elérni, ha pontosan tudjuk a címét – vagyis ugyan fellelhetők az Interneten, de a korábbi castellsi értelemben nem részesei egy (csere)hálózatnak, azon kívül működnek, valójában tehát a legtöbb ember számára nem léteznek. Mint ahogy a való életben, az Internet egészéről is elmondható, hogy az oldalak között különbségek találhatók: egyeseknek jobb a ’kapcsolati tőkéjük’, könnyebb fellelni őket, mivel más site-ok ’ismerik’, számontartják őket és kapcsolatot ápolnak velük, míg más oldalaknak a létezéséről sem lehet tudomást szerezni.

Végeredményben elmondhatjuk, hogy az információs korszak legrosszabb (ál)kérdését - hogy jó-e ez az információs változás nekünk, kell-e ez nekünk, szükség van-e az Internetre egyáltalán -, félre kell söpörni, hogy végre el lehessen kezdeni gondolkodni azon, hogy milyen információs társadalomban akarunk és fogunk élni. És ebben az esetben persze a hangsúly a milyenen van.

Források:

Q&A WITH MANUEL CASTELLS (20^th of May, 1997): http://www.netfront.to/full_transcript.html

A világháló negyedét a "sötét anyag" teszi ki (Origo)

2000. május 15., hétfő, 17.33: http://www.origo.hu/internet/web/000515avilaghalo.html

A ’normális’, egyszerű emberi hálózatokról ld. Társadalmak rejtett hálózata (1991) (szerk. Angelusz Róbert – Tardos Róbert, Magyar Közvéleménykutató Intézet, Bp.)
 
 

Pintér Róbert, Pinter.Robert@ittk.bme.hu
 
 

A szövegben szereplő dokumentumok fellelhetősége:
 
 

Stratégiák:

Széchenyi-terv (Gazdasági Minisztérium, Budapest, 2000 március, kb. 40 oldal http://www.gm.hu/economy/szechenyi.htm);

Tézisek az információs társadalomról (Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2000 február, kb. 64 oldal http://www.kancellaria.gov.hu/tevekenyseg/kiadvanyok/tezis.htm);

eMagyarország az ’eEurope: Információs Társadalom mindenkinek’ magyarországi programja (HÉA SI, Európai Párbeszéd Alapítvány, MGyOSz, Budapest, 2000 február, kb. 18 oldal http://www.inco.hu/inco3/vita/cikk1h.htm)
 
 

Háttérelemzések:

Technológiai El?retekintési Program (OMFB, Informatika, távközlés, média munkacsoport, 2000 március, kb. 60 oldal http://www.omfb.hu);

Magyar Válasz az információs társadalom kihívásaira (Informatikai Helyettes Államtitkár, 1999 december, kb. 127 oldal, http://www.iif.hu/~lengyel/valasz)
 
 

Javaslatok a magyar információs társadalom politikai célkijelöléséhez:

Magyar Informatikai Charta (Informatikai Érdekegyeztet? Fórum, 2000 április, kb. 7 oldal http://www.inforum.org.hu);

A Korszakváltás Informatikai Programja (Szabad Demokraták Szövetsége, 2000 április, kb. 4 oldal, http://www.szdsz.hu)