Információs társadalom – az vajon mi?
“Minden korszaknak, minden nemzedéknek joga van a maga utópiájához” – írta a Nobel-díjas Joszif Brodszkij Gyűjtőknek való című esszéjében, közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után. A rendszerváltást követően ébredező generációnak – aminek tagjai már 1990 után jártak középiskolába és érettségiztek, mint jómagam – ebben az esetben kétségtelenül más utópiára van jogosultságuk mint a megelőző nemzedékeknek. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezt az utópiát – egyeseknél antiutópiát – az információs társadalom jelenti. Kérdés azonban, hogy utópián kívül mit is jelenthet az információs társadalom fogalma, ha egyáltalán jelent valamit?
Az információs társadalomról és az Internetről, valamint annak mindennapi életünkre való hatásáról szinte mindenkinek van ’véleménye’, akár anélkül, hogy valaha is használt volna számítógépet. Ezek az attitűdök olyan diskurzusokra vezethetők vissza, amelyek az információs társadalomról és az internetről a médiában folynak. A témára vonatkozó ’bevezető’ diskurzusok - amelyeket követve a m
élyebb összefüggésekhez is eljuthatunk - megmutatják, hogy mik lehetnek a közkeletű információs elképzelések forrásai és ezek hogyan torzítják azt a valóságot, amihez közelebb szeretnénk jutni.Alapvetően három ilyen, az információs társadalom mélyrétegeibe kalauzoló diskurzus folyik - nem csak Magyarországon -, melyek révén elősegíthető az információs társadalom definiálása:
Végeredményben, ha valaki többé-kevésbé sikeresen reflexív viszonyt tud kialakítani a fentebb röviden vázolt három diskurzusból fakadó információs társadalmi attitűdökkel kapcsolatban és józan ésszel elkezd gondolkodni, akkor további három problémával találja szembe magát, amik már elvezethetik őt egy újabb, kevésbé eszmék és értékek meghatározta mélyréteg felfejtéséhez. Bevezető elméleti kérdések, társadalmi problémák, második kör:
Már a kétszer hármas problémahalmazból jól látható, hogy az információs társadalom eszmeköre jóval problematikusabb, mint ahogy azt akár a technofíl akár a technofób oldal fel szereti tűntetni. Mint minden társadalmi együttélési-termelési modell esetében, egy leegyszerűsített képre volna szükség, amivel a valósághoz közelebb tudnánk jutni. A felfokozott negatív vagy pozitív elvárások viszont szinte teljesen ellehetetlenítik, hogy tudományos jellegű és minőségű vita folyjon a téma körül.
Ebből a problémából egyedül a módszeres leírás jelenthet kiutat, ami olyan fogalmi hálót alakít ki, aminek segítségével a társadalmak legújabb jelenségei megmagyarázhatók. Erre a fogalmi rendszerezésre már megtörtént az első, akadémiailag is elfogadott kísérlet, ami legitimmé tette az információs társadalmi kutatást. Manuel Castells háromkötetes opusa az információs korszak - The Information Age, ahogy a trilógia címe jelzi - első igazán átfogó leírása. Adatokkal és új fogalmakkal.
Castells szerint az információs társadalom az emberi együttélés új módja, ahol az információ hálózatba szervezett előállítása, tárolása… játssza a legfontosabb szerepet. Kérdés persze, hogy mivel bizonyítható, hogy létezik egyáltalán. Akkor beszélhetünk igazoltan egy új társadalmi együttélési módról, ha a mennyiségi változások pl. több számítógép, több TV-csatorna, több információ áramlása minőségileg is megváltoztatja az emberek közötti társadalmi viszonyt. Ha nem csak attól új a társadalom, hogy új dolgok jelennek meg pl. a dotcom cégek a gazdaságban - ettől még nincs új gazdaság, csak a régi gazdaságban jelenik meg néhány új szereplő -, hanem, hogy a régi dolgok is új módon kezdenek el működni, azaz a társadalom együttélésének megváltozik a megszokott logikája (értsd kultúrája, szokásai, normái, politikai rendszere, termelési rendszere etc.). Ez az az alapvető változás, amitől információs társadalomról beszélhetünk: a társadalom szerkezetének megváltozása.
Castells könyvében a társadalom egészének átalakulásáról ír. Ennek infrastrukturális hátterében az információs és kommunikációs technológia áll (ICT), termelési alapjait egy új gazdaság (network economy) jelenti, ami akárcsak az együttélés más területei erősen globalizálódik (globalisation), hatása a társadalmi bizonytalanság növekedése, a tervezhetőség és előrelátás csökkenése, egy új társadalmi egyenlőtlenségi rendszer megjelenése, ami mindenhol jelen van, létrehozva a kizártak negyedik világát (fourth world). A társadalom új logikai szervezőelve a hálózatiság (network) lett: aki benne van a hálózatban az létezik, aki nincs benne az pedig nem. Ez óriási feszültséget hoz, mivel az ember alapvetően Self, azaz én, identitásközpontú, ami lokalitáshoz, tehát helyhez kötött, kulturálisan definiált. Az ember, az emberi munkaerő nem tudja követni például a pénz és a munkahelyek globális mozgását. A Net és a Self szembenállása az az új erő, ami szervezi az új társadalmat. A valós tér szerepét egyre inkább az áramlások tere (space of flows) veszi át, a hálózat tere, ahol a pénz-paripa-fegyver áramlik, vagyis mindaz, ami fontos és értékes. Kulturálisan ez egy valós virtualitást (real virtuality) jelent, ahol a valóság és virtualitás egymásba csúszik és egymásra reflektál. A társadalmi feszültséget a társadalmi mozgalmak is megjelenítik, melyek egyrészt bezárkóznak a hagyományba, vallási értékekbe, a változatlanságot értékként jelenítve meg (reactive movements, pl. vallási fundamentalisták); másrészt saját eszközét, a globalizálódó technológiát és kultúrát fordítják szembe ezzel a világgal (proactive movements, pl. globalizáció-ellenes csoportok). De a társadalmi gondokat növeli, hogy új globális bűnöző gazdaság (global criminal economy) jelenik meg, ami egyes államokban összefonódik a legális politikai erőkkel, ez végső soron fenyegeti a globalizálódó világ egészét - a globalizáció logikája ugyanis, hogy miközben mindenkire hatással van, nem lehet tudni, hogy egyes események milyen visszaható következményekkel járnak.
Jól látható tehát, hogy, aki az információs társadalmat akarja vizsgálni annak két egymáshoz erősen kapcsolódó és csak elméletileg s
zétválasztható térben kell kiismernie magát: