Információs társadalom – az vajon mi?

“Minden korszaknak, minden nemzedéknek joga van a maga utópiájához” – írta a Nobel-díjas Joszif Brodszkij Gyűjtőknek való című esszéjében, közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után. A rendszerváltást követően ébredező generációnak – aminek tagjai már 1990 után jártak középiskolába és érettségiztek, mint jómagam – ebben az esetben kétségtelenül más utópiára van jogosultságuk mint a megelőző nemzedékeknek. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezt az utópiát – egyeseknél antiutópiát – az információs társadalom jelenti. Kérdés azonban, hogy utópián kívül mit is jelenthet az információs társadalom fogalma, ha egyáltalán jelent valamit?

Az információs társadalomról és az Internetről, valamint annak mindennapi életünkre való hatásáról szinte mindenkinek van ’véleménye’, akár anélkül, hogy valaha is használt volna számítógépet. Ezek az attitűdök olyan diskurzusokra vezethetők vissza, amelyek az információs társadalomról és az internetről a médiában folynak. A témára vonatkozó ’bevezető’ diskurzusok - amelyeket követve a mélyebb összefüggésekhez is eljuthatunk - megmutatják, hogy mik lehetnek a közkeletű információs elképzelések forrásai és ezek hogyan torzítják azt a valóságot, amihez közelebb szeretnénk jutni.

Alapvetően három ilyen, az információs társadalom mélyrétegeibe kalauzoló diskurzus folyik - nem csak Magyarországon -, melyek révén elősegíthető az információs társadalom definiálása:

  1. Mi az Internet? Az Internet tele van pornóval - pedofil anyaggal; az Internet erőszakra hangol, gyűlöletet kelt, aki érintkezésbe lép vele az bombát gyárt. Ugyanakkor az internetező függővé, magányossá, kommunikációképtelenné és abnormálissá válik. ó Ezzel a felfogással szemben felhozható két nagyon fontos kifogás: egyrészt ez egy torz médiakép, aminek alapja az ismeretlentől való félelem és a média inherens belső logikájából következő negatív szenzációkeresés; másrészt ez a kérdés figyelmen kívül hagyja, hogy az információs társadalom szerkezetének és problémáinak feltárásakor nem lehet az internetre redukálni a vizsgálódást. Az Internet és az információs társadalom közé nem tehető egyenlőségjel, a kettő nem teljesen ugyanaz. Míg az első egy számítógépes világhálózat, addig a második egy társadalmi együttélési formáció.
  2. Athén vs. Orwell forgatókönyv: Egyre inkább vulgarizálódó tudományos diskurzusként fogható fel ez a párbeszéd, melynek híveit technofilnek (Athéniek) és technofóbnak (Orwelliánusok) is szokás nevezni. Az Athén-modell szerint a technológia felszabadító erejű és az ember jólétét fogja növelni, ennek végeredménye egy új elektronikus demokrácia - innen az elnevezés: a 2500 évvel ezelőtti görög városállam közvetlen demokráciája egy új digitális agórában nyerhet új értelmet. Az Orwell-modell az 1984 című könyvről kapta elnevezését, hívei szerint nyilvánvaló, hogy az új technológia az emberek teljes alávetését teszi lehetővé, hiszen mindenki megfigyelhetővé válik. Legvégül pedig akár az emberi evolúció is véget érhet, ha az új intelligens gépek elpusztítják az embert… ó Ezzel a két szélsőséges vízióval szemben jogosan hozható fel ellenérvként, hogy olyan felfokozott, a távoli jövőbe vetített forgatókönyvek, melyeknek bár van némi valóságalapjuk, azért a mindennapi élet elég távol áll attól, hogy ezek valóra váljanak. Ha deskriptív igénnyel lépünk fel, valós problémaként fogalmazható meg ugyan a megfigyelhetőség, de a mai demokrácia beépített garanciákat kínál ezzel szemben. Ugyanígy az Athén-modell ’lehetőségei’ is túlságosan elrugaszkodottak a valóságtól: ki az, aki a közvetlen demokráciáért idejének egy jó részét politikai döntések meghozatalára szánná, ha erre esetleg nincs is szükség? A deskripció kijózanító.
  3. Futurológia: Az Egyesült Államokban és számos nyugati országban már az 1970-es évektől sorra jelentek meg az olyan könyvek, amelyek a jövőről, a jövőbeni hétköznapokról, a jövőt meghatározó trendekről szóltak (pl. Toffler, Naisbitt) - ezek részben idehaza is napvilágot láttak. Ezen technofíl irányultságú munkák egyetlen problémát látnak: ha az emberek nem elég felkészültek a változásokra. óA minden nagyon szép (lesz), minden nagyon jó (lesz), mindennel meg vagyok elégedve” futurológiai állásponttal az a legnagyobb probléma, hogy kritikátlan. Ez az információs társadalomkép utópikus, azt állítja ugyanis, hogy ez a technológiai fejlődés minden társadalmi egyenlőtlenséget felold a jövőben. Ezzel a mítosszal azonban le kell számolni, az információs társadalom nem ígér megváltást, a társadalmi egyenlőtlenségek új köntösben, de újratermelődnek.

Végeredményben, ha valaki többé-kevésbé sikeresen reflexív viszonyt tud kialakítani a fentebb röviden vázolt három diskurzusból fakadó információs társadalmi attitűdökkel kapcsolatban és józan ésszel elkezd gondolkodni, akkor további három problémával találja szembe magát, amik már elvezethetik őt egy újabb, kevésbé eszmék és értékek meghatározta mélyréteg felfejtéséhez. Bevezető elméleti kérdések, társadalmi problémák, második kör:

  1. Megfigyelhetőség: Az állampolgár-fogyasztó az új információs technológiák egyre szélesebb elterjedésével egyre nyomon-követhetőbb életet él. Tényleg megfigyelhető. Vajon milyen következményeket hozhat és hogyan kezelhető mindez?
  2. Hozzáférhetőség: Az új felfokozott információs világban való részvételhez - ami persze nem feltétlenül kötelező és nem feltétlenül pozitív visszhangú - technikai eszközökre van szükség. Ha valóban egy információs társadalmi fejlődésnek vagyunk a tanúi, akkor szükség van arra, hogy mindenki egyenlően hozzáférjen a technológiához és a tartalomhoz egyaránt. Hogyan lehetséges ez, ha a technológia egyrészt pénzigényes, másrészt a használata tudásigényes? Mi lesz a kizártakkal?
  3. Információs túltelítettség: Ha bent a bárány, kint a farkas - azaz, már mindenki, vagy a társadalom túlnyomó része az új információáramlás részese, tehát megoldott a hozzáférés problémája - ahogy azt az információs társadalmi elképzelés jövőként rögzíti -, akkor vajon nem lesznek-e az emberek túlterheltek? Nem jelent-e majd problémát, hogy kommunikációjuk túlságosan felfokozottá válik? Hogyan fogják tudni kezelni a rájuk zúduló információkat?

Már a kétszer hármas problémahalmazból jól látható, hogy az információs társadalom eszmeköre jóval problematikusabb, mint ahogy azt akár a technofíl akár a technofób oldal fel szereti tűntetni. Mint minden társadalmi együttélési-termelési modell esetében, egy leegyszerűsített képre volna szükség, amivel a valósághoz közelebb tudnánk jutni. A felfokozott negatív vagy pozitív elvárások viszont szinte teljesen ellehetetlenítik, hogy tudományos jellegű és minőségű vita folyjon a téma körül.

Ebből a problémából egyedül a módszeres leírás jelenthet kiutat, ami olyan fogalmi hálót alakít ki, aminek segítségével a társadalmak legújabb jelenségei megmagyarázhatók. Erre a fogalmi rendszerezésre már megtörtént az első, akadémiailag is elfogadott kísérlet, ami legitimmé tette az információs társadalmi kutatást. Manuel Castells háromkötetes opusa az információs korszak - The Information Age, ahogy a trilógia címe jelzi - első igazán átfogó leírása. Adatokkal és új fogalmakkal.

Castells szerint az információs társadalom az emberi együttélés új módja, ahol az információ hálózatba szervezett előállítása, tárolása… játssza a legfontosabb szerepet. Kérdés persze, hogy mivel bizonyítható, hogy létezik egyáltalán. Akkor beszélhetünk igazoltan egy új társadalmi együttélési módról, ha a mennyiségi változások pl. több számítógép, több TV-csatorna, több információ áramlása minőségileg is megváltoztatja az emberek közötti társadalmi viszonyt. Ha nem csak attól új a társadalom, hogy új dolgok jelennek meg pl. a dotcom cégek a gazdaságban - ettől még nincs új gazdaság, csak a régi gazdaságban jelenik meg néhány új szereplő -, hanem, hogy a régi dolgok is új módon kezdenek el működni, azaz a társadalom együttélésének megváltozik a megszokott logikája (értsd kultúrája, szokásai, normái, politikai rendszere, termelési rendszere etc.). Ez az az alapvető változás, amitől információs társadalomról beszélhetünk: a társadalom szerkezetének megváltozása.

Castells könyvében a társadalom egészének átalakulásáról ír. Ennek infrastrukturális hátterében az információs és kommunikációs technológia áll (ICT), termelési alapjait egy új gazdaság (network economy) jelenti, ami akárcsak az együttélés más területei erősen globalizálódik (globalisation), hatása a társadalmi bizonytalanság növekedése, a tervezhetőség és előrelátás csökkenése, egy új társadalmi egyenlőtlenségi rendszer megjelenése, ami mindenhol jelen van, létrehozva a kizártak negyedik világát (fourth world). A társadalom új logikai szervezőelve a hálózatiság (network) lett: aki benne van a hálózatban az létezik, aki nincs benne az pedig nem. Ez óriási feszültséget hoz, mivel az ember alapvetően Self, azaz én, identitásközpontú, ami lokalitáshoz, tehát helyhez kötött, kulturálisan definiált. Az ember, az emberi munkaerő nem tudja követni például a pénz és a munkahelyek globális mozgását. A Net és a Self szembenállása az az új erő, ami szervezi az új társadalmat. A valós tér szerepét egyre inkább az áramlások tere (space of flows) veszi át, a hálózat tere, ahol a pénz-paripa-fegyver áramlik, vagyis mindaz, ami fontos és értékes. Kulturálisan ez egy valós virtualitást (real virtuality) jelent, ahol a valóság és virtualitás egymásba csúszik és egymásra reflektál. A társadalmi feszültséget a társadalmi mozgalmak is megjelenítik, melyek egyrészt bezárkóznak a hagyományba, vallási értékekbe, a változatlanságot értékként jelenítve meg (reactive movements, pl. vallási fundamentalisták); másrészt saját eszközét, a globalizálódó technológiát és kultúrát fordítják szembe ezzel a világgal (proactive movements, pl. globalizáció-ellenes csoportok). De a társadalmi gondokat növeli, hogy új globális bűnöző gazdaság (global criminal economy) jelenik meg, ami egyes államokban összefonódik a legális politikai erőkkel, ez végső soron fenyegeti a globalizálódó világ egészét - a globalizáció logikája ugyanis, hogy miközben mindenkire hatással van, nem lehet tudni, hogy egyes események milyen visszaható következményekkel járnak.

Jól látható tehát, hogy, aki az információs társadalmat akarja vizsgálni annak két egymáshoz erősen kapcsolódó és csak elméletileg szétválasztható térben kell kiismernie magát:

  1. az információs társadalom értékekkel és érzelmekkel telített eszmerendszer. Egyszerre pozitív és negatív utópia. Belevetített vágyakkal és félelmekkel.
  2. az információs társadalom egy létező társadalmi valóság összefoglaló megnevezése, ami felváltja az ipari forradalmat követően létrejött modern társadalmat.