2. Az információs gazdaság intézményei. A munka világának átalakulása (Castells I: 3, 4)

 

Ebben a két fejezetben a Net világát jellemzi, gazdaságszervezeti átalakulásokról és ennek kulturális hátteréről ír az információs gazdaság kapcsán. Ez alapvetően kapitalista (termelési mód nem változik), de információs (új fejlődési mód). A szervezeti változásokkal párhuzamosan megváltozik a munka világa is: megjelenik az információs munka, a szolgáltatói szektor lett a legerősebb, míg polarizálódik a társadalom (teteje és alja megerősödik) és a munka individualizálódik.

 

3. A hálózat-vállalkozás: Az információs gazdaság kultúrája, intézményei és szervezetei

 

Az információs gazdaság sajátos kultúrával és intézményekkel és szervezeti formákkal jellemezhető a termelésben-elosztásban-fogyasztásban. A kultúra beágyazódik ezekbe a formákba. Definíciók:

-         szervezet: eszközök speciális rendszere, melyek sajátos célok végrehajtására orientálódnak.

-         intézmény: olyan szervezet, amelyet felruháztak a szükséges autoritással, hogy speciális feladatokat hajtson végre a társadalom egészének nevében és érdekében.

-         szervezeti logika: legitimáló elv, ami a társadalmi gyakorlatokból származik, másképpen fogalmazva ideológiai alapja az intézményesült hatalmi viszonyoknak.

 

Tézis: az új információs gazdaság egy új szervezeti logika kialakulásával jellemezhető leginkább. Ez a hálózat, ami egy új szervezeti logika és technológiai paradigma konvergenciájából (egymáshoz közeledéséből-összeolvadásából) és interakciójából (egymásra hatásából) jött létre.

 

1970-80-as években a gazdasági cégek stratégiájának átgondolására volt szükség, a tömegtermelési rendszer elgyengülése és a profitképzés krízise miatt. Ez a folyamat a Fordizmusból a poszt-Fordizmusba. Nagyon különböző elemzések foglalkoznak ezzel a folyamattal, de négy közös pontjuk van:

a.)    az 1970-es évek közepétől kezdődően a termelés szervezése és a globális gazdaság piaca közti eltávolodás,

b.)    szorosan kapcsolatban áll (figyelem: nincs egyoldalú kauzalitás!) az információs technológia elterjedésével,

c.)    a szervezeti változások célja a gazdasági szituáció bizonytalanságának csökkentése,

d.)    a legtöbb változás a munkafolyamatokat definiálta újra, a foglalkoztatás gyakorlatát (munkaerő megspórolása, felesleges feladatok eltűntetése, menedzseri szintek csökkentése).

 

Szumma: a korábbi szervezeti formákból teljesen újak alakultak ki. Ennek a folyamatnak a főbb trendjei:

-         Tömegtermelésből a rugalmas termelési rendszerbe: Tömegtermelés (futószalag, a termelés gépiesítése, standardizált termék, a piac ellenőrzése, sajátos szervezeti forma: hatalmas szervezet, vertikálisan integrált, intézményesült társadalmi és technikai munkamegosztás; menedzsment módszere a Taylorizmus, a munka tudományos megszervezése). Kihívás: a kereslet mennyiségének és minőségének bejósolhatósága radikálisan lecsökken à tömegtermelés túl merev és költséges. Igény egy rugalmasabb szervezeti rendszerre. Rugalmas termelési rendszer (flexibilis specializáció, dinamizmus, gyors reagálás a piaci folyamatokra és a technológiai változásokra).

-         A hatalmas vállalatok válsága és a KKV-k (kis-és középvállalkozások) előretörése: szoros összefüggésben az előző trenddel. De ellentmondásos empirikus adatok. Két folyamat különválasztása: (1) gazdasági hatalom és technológiai képességek a nagyvállalatoktól a kisvállalkozásokhoz kerül; (2) a vertikálisan integrált szervezeti modell hanyatlása. Valójában: a nagyvállalatok is megváltoztatták szervezeti modelljüket és túléltek (beszállító és alvállalkozó KKV-k rendszerének bevonása).

-         Toyotizmus – új menedzsment módszerek: japán gyökerű, „just-in-time” rendszer, a szükséges idő csökkentése az egész termelés során, teljes minőség-ellenőrzés, munkások bevonása a termelési folyamatba, nagyobb döntési szabadság, menedzsment hierarchia kevés szintű és hatalmi szimbólumok nélküli. (Második világháború utántól tökéletesítik Japánban.) Középpontban: a termelés vertikális dezintegrációja vállalatok hálózata mentén, a hálózat a munkaerő és tőke szabadabb szervezését teszi lehetővé. Cél a nagyobb beavatkozások elkerülése (öt zéró elve: zéró késlekedés az indulásnál, zéró hiba a gépekben, zéró készlet, zéró késés és zéró papírmunka.). Ez csak úgy lehetséges, ha nincs munkaleállás, a munka totálisan ellenőrzött, a beszállítók teljesen megbízhatók és a piac jól ismert. Ezért a Toyotizmus inkább a bizonytalanság csökkentésére semmint folyamatos adaptációra létrehozott rendszer.

-         KKV-k létrehozta többirányú hálózati modell és ezzel szoros kapcsolatban a termelés licenszesi-alvállalkozó modellje egy esernyő vállalat irányításával. A KKV-k többnyire nem teljesen önállóak, hanem gazdaságilag és technológiailag függenek egy nagyvállalat dominanciájától.

-         Nagyvállalatok közötti stratégiai szövetségek: Stratégiai együttműködés amely időben, piacban, termékekben, folyamatokban korlátozott és nem zárja ki a versengést minden területen. Különösen fontos a nagy kutatási és beruházási költséggel működő high-tech vállalatoknál. Gyakran támogatják a kormányzatok (pl. EU). Lényegében együttműködés és versengés egyszerre.

-         A vállalati szervezeti modell átalakulása: vertikálisból horizontális integráció. Főbb részei: folyamat és nem feladatorientált szervezet, kevés hierarchia-szint, csoportos menedzsment, a termelés mérése a fogyasztó elégedettségével, jutalom nem egyéni hanem csoportos teljesítmény alapján, a beszállítókkal és fogyasztókkal való kapcsolat intenzifikálása, a foglalkoztatottak informálása-képzésé és továbbképzése minden szinten. Szumma: ahhoz, hogy a vállalkozás ki tudja használni a hálózat rugalmasságát saját magának is hálózattá kell válnia – ez a horizontális szervezet lényege. A szervezet projekt-orientált és hálózati felépítésű. Az információ a hálózatokban cirkulál: vállaltok között, vállalton belül, személyes hálózatokban, számítógépes hálózatokban. Az IT (információs és kommunikációs technológia) döntő volt abban, hogy lehetővé tette egy ilyen rugalmas és adaptív modellnek a működését még ha a kialakulását nem is ő maga idézte elő.

 

Ezek a trendek részben egymástól függetlenek, miközben hatnak egymásra. De a különböző trendek miatt a század végére nem alakult ki a termelés egyetlen és legjobb útja, hanem a korábbi vertikális modell került válságba, amelyet számos módon lehetett orvosolni és több különböző modell kezdett el működni. Az egyetlen közös pont, hogy ezek hálózat-központúak. Ez nem az IT használatának egyenes következménye. A folyamat sokszor korábban elkezdődött, mint hogy az új eszközök rendelkezésre álltak volna. Sőt, az IT megjelenésekor inkább a korábbi szervezet megerősítését (kontroll növelése, munka automatizálása) szolgálta és nem a szervezeti változást. A szervezeti változás az IT-tól függetlenül kezdődött, de utána nagyban az IT tette lehetővé teljes kibontakozását. A komplexitás olyan foka, amely egy hálózati alapú vállalat termelési és döntési rendszerében megfigyelhető már csak fejlett kommunikációs eszközökkel működtethető.

 

Másrészt csak a hálózati együttműködés képes a költségek, kockázatok megosztására miközben folyamatosan biztosítja a megújuló információmennyiséget. Épp ezért a hálózatok úgymond „kapuőrök”: aki benn van, az a lehetőségek kimeríthetetlen forrásával rendelkezik, aki viszont kívül reked annak számára túlélés igen nehézkessé válik.

 

Szumma: új szervezeti modell jött létre – a hálózat vállalkozás. (Vállalkozás: olyan szervezet, amely céljaiban illetve azok megújításában folyamatosan változtatja eszközeinek rendszerét.) A hálózat vállalkozás a vállalkozás egy sajátos formája, melynek eszközrendszere célok autonóm rendszerének metszeteként áll elő. Adott hálózat működése két dologtól függ: a kapcsolthatóságtól (az a szerkezeti képesség, hogy serkentsék a részek közötti kommunikációt) és a konzisztenciától (ami azt a határt jelöli, hogy meddig képesek a részelemek céljai és a hálózat céljai közötti érdeklődést megosztani).

 

A hálózat azért az új gazdaság új formája, mert képes hatékonyan tudást létrehozni és információt feldolgozni, alkalmazkodni a globális gazdaság gyorsan változó geometriájához. Elég rugalmas ahhoz, hogy olyan gyorsan meg tudja változtatni eszközrendszerét, ahogy a célok is megváltoznak.

 

(A fejezet további része az ázsiai: japán, koreai és kínai hálózati modellekről szól, erre nem térünk ki részletesen). Ami lényeges: az állam szerepe igen fontos (fejlesztő állam).

 

Összefoglalásul: az információs gazdaság új szervezeti paradigmája a következőkre épül

-         gazdasági hálózatok,

-         technológiai eszközök,

-         globális verseny,

-         az állam viszonyulása a gazdasági folyamatokhoz,

-         a hálózat vállalat megjelenése és megerősödése.

Ezt az öt dolgot pedig az információs társadalom szelleme (sajátos kultúra) ragasztja össze: a kreatív destrukció, a folyamatos változás, amely lehetetlenné teszi a pozíciók megszilárdítását, hosszú távú stratégiák változatlan végrehajtását, mert ebben az esetben a hálózat rögtön rugalmatlanná és életképtelenné válik.

 

 

4. A munka és a foglalkozás átalakulása: hálózati munkások, munkanélküliek és rugalmas időbeosztásúak

 

A posztindusztrializmus elmélete írt le először koheherensebben egy hipotézisrendszert a foglalkoztatás megváltozására. Három fő állítása (pl. Daniel Bell nyomán):

-         A termelékenység és növekedés hátterében a tudástermelés áll.

-         A gazdasági aktivitás a javak termeléséről a szolgáltatásokra kerül át, a mezőgazdasági munkások jelentős csökkenését követte az ipari munkások csökkenésének megfordíthatatlan folyamata. Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább szolgáltatás-központú.

-         Az új gazdaság erősödése megnöveli a munkák információ-és tudástartalmát. A gazdaság és az új társadalomszerkezet középpontjába a menedzseri, professzionális és technológiai szakmák kerülnek.

 

Castells ezt kritizálja: biztos vannak trendek a foglalkoztatottsági szerkezet átalakulására, de ezt adatok vizsgálatával kell alátámasztani, ezek pedig azt mutatják, hogy történelmi változatok-eltérések figyelhetők meg kultúrától, társadalmi intézményektől és politikai beavatkozástól függően (a G7 országok 1920-1990 közötti adatait vizsgálva). A posztindusztrializmus téziseit még sosem verifikálták (az gyakorlatilag az USA adatainak, mint modellnek a beállítása, miközben sokszor az amerikai adatokat sem tudja magyarázni). Tételes kritika:

-         A termelés tudás-alapja az ipari társadalomban is igen fontos volt. A fő különbség nem ipari és poszt-ipari társadalom között van, hanem kétféle tudáskezelés között, ezért elsősorban nem is posztindusztriális társadalomról, hanem információs társadalomról beszélhetünk.

-         Az ipari termelés nem tűnt el, sőt meghatározó a gazdaság termelékenységében és versenyképességében. Sőt, a foglalkoztatásban sokkal jobban meg lehet határozni az ipari munkákat, mint a szolgáltatóit, melyek egyetlen közös jellemzője, hogy nem ipari vagy agrár munkák (vagyis minden maradék). Ettől is fontosabb probléma, hogy a javak termelése és a szolgáltatások nyújtása csak mesterségesen választható szét, a kettő egyre inkább összeolvad.

-         Az információ-gazdag állások növekedésével párhuzamos a szakképzetlen munka nagymértékű előretörése. Az információs társadalmak szerkezetét növekvő polarizáltsággal lehet jellemezni.

 

Szumma: adatok összehasonlító vizsgálatára van szükség, hogy mi tartozik az információs társadalmi modellhez és mi az adott vizsgált ország sajátossága. Sőt, akár több működő modell is elképzelhető.

 

A posztindusztrializmus elmélete három nagy hibát vét:

-         A mezőgazdaságiból az ipariba, majd az ipariból a posztindusztriális társadalomba való átmenetnél túlságosan egységesen (homogénnek láttatva) kezeli a különböző társadalmakat, túlhangsúlyozva a szolgáltatások szerepét, melyeket különbözőségük ellenére túl egységesen kezel.

-         Nem ismeri fel az információs technológia igazi szerepét, ami erős szerkezeti kapcsolatot hozott létre a munkaszférák és a foglalkoztatottság között. Ezt mesterségesen szétválasztják a statisztikai kategóriák révén.

-         Elfelejti, hogy még a legfejlettebb társadalmak (pl. G7-ek) is kulturálisan, történelmileg és intézményeikben nagyon eltérnek egymástól. Másrészt azt sem veszi figyelembe, hogy ezek egy globális játéktérben különböző szerepeket tölthetnek be, mivel kölcsönösen függnek egymástól.

 

Milyen trendeket mutat a G7-ek 1920-1990 közötti foglalkoztatottsági adatainak elemzése:

-         az agrár munkaerő fokozatos átvándorlása más szektorokba

-         a tradicionális ipari foglalkoztatottság egyenletes csökkenése

-         a termelő (pl. gazdasági) és nem termelő (pl. egészségügyi) szolgáltatások folyamatos növekedése

-         a szolgáltatások növekvő diverzitása

-         a menedzseri, professzionális és technológiai állások megnövekedése

-         de ezzel együtt egy fehérgalléros proletariátus megjelenése, elsősorban irodai és kereskedelmi beosztottak

-         a kiskereskedelemben foglalkoztatottak jelentős száma nem változik

-         a foglalkozási szerkezet alsó és felső szintjeinek megnövekedése, a középső szint méretének csökkenése

 

Mindezek azonban nem jelentik azt, hogy a társadalom egészében fellendülőben volna a szakértelem, az oktatás, a jövedelmi státusz vagy változna a társadalmi rétegződés rendszere.

 

A G7 országok elemzése azt mutatja, hogy alapvetően két információs társadalmi modell képzelhető el:

-         A „szolgáltató gazdaság modellje” (USA, Egyesült Királyság és Kanada): az iparban foglalkoztatottak számának rapid csökkenése 1970 után. Teljesen új foglalkoztatási szerkezet, melyben a különböző szolgáltatások kerülnek a középpontba. Növekvő menedzseri réteg, jelentős középmenedzseri aránnyal. A befektetések és tőkemozgás előtérbe helyezése a termeléshez képest. Növekvő szociális szektor – főleg az egészségügyre és az oktatásra koncentrálva.

-         Az „ipari termelés modellje” (Japán, kevés kivételtől eltekintve Németország): az ipari foglalkoztatottság csökkentése, de viszonylag magas szinten tartása (a foglalkoztatottak 25%-a körül). Ez a csökkenés párhuzamos az ipari termelés átfogó megújításával. A termeléshez kapcsolódó szolgáltatások sokkal fontosabbak, mint a pénzügyiek. A szociális szektor viszonylag alacsony szintje, a szociális rendszer beépítése a termelésbe, a munkahelyre (gondoskodó vállalat).

 

Franciaország és Olaszország nem sorolható be egyértelműen. Franciaország a szolgáltató modellel ellentétes folyamatokat mutat, erős ipari munkaerő, de mind a termelés, mind a szociális szolgáltatás hangsúlyos, tehát kevert. Olaszország kvázi önálló modell, mivel a foglalkoztatottak közel negyede önálló, sajátos gazdaságszervezeti megoldást mutat. Mi ennek az oka? Ez kapcsolatba hozható azzal, hogy a globális gazdaságban ezek az országok mind sajátos szereppel bírnak, tehát nem csak az információs fejlettségükre utal. Ezt tovább árnyalja az országonként eltérő kormányzati beavatkozás. Számunkra központi állítás: az információs paradigma társadalmilag nyitott, politikailag vezérelt, melynek középpontjában a technológia áll.

 

Mi a helyzet a munkamegosztással?

Három dimenzió alapján jön létre egy új munkamegosztás:

-         Érték-előállítás: egy aktuális feladat végrehajtása adott munkafolyamaton belül,

-         Kapcsolat kialakítás: a munkaszervezet és környezetének kapcsolata,

-         Döntéshozás: a menedzserek és az alkalmazottak kapcsolata a szervezetben és/vagy hálózatban.

Ezen három dimenzió alapján három tipológia alakítható ki, melyek különböző csoportokba sorolják a foglalkoztatottakat:

Értékdimenzió alapján:

-         commander: stratégiai döntéshozó és tervező

-         researcher: innoválás a termékekek előállításában és a termelési folyamatban

-         designer: adaptáció, csomagolás és az innováció célcsoportjának meghatározása

-         integrator: a döntéshozás, innováció, dizájn és feladat végrehajtás közötti viszonyok menedzselése (a célok és rendelkezésre álló eszközök összehangolása)

-         operator: feladatok végrehajtása saját kezdeményezésre és hatáskörben

-         operated: előre meghatározott feladatok végrehajtása, melyeket nem lehet automatizálni (humán robotok)

 

Kapcsolat kialakítás alapján:

-         networker: kapcsolatépítés saját kezdeményezésre és hatáskörben

-         networked: munkások, akik on-line vannak, de nem maguk döntik el mikor, hogyan, miért és kivel

-         switched off: munkások, akik feladata nem igényel bekapcsolódást

 

Döntéshozás dimenziója alapján:

-         decider: akik a végső döntést meghozzák

-         participant: akik a döntéshozatali folyamat részesei

-         executant: akik csak végrehajtják a döntéseket

 

A három tipológia nem esik teljesen egybe, keresztbemetszik egymást és létrehoznak egy összetett kategóriarendszert.

 

A fejezet további megállapításai:

-         A globális munkaerőpiac igen kicsi (legképzettebb menedzserek, kutató-fejlesztő szakemberek, mérnökök, pénzügyi tanácsadók és szórakoztatóipari szakemberek).

-         A munka individualizálódik, a munka tradicionális formája (teljes munkaidőben, tiszta feladatkörökkel és egy életen át tartó karrierrel) pedig fokozatosan egyre kevésbé jellemző.

 

Két fő folyamat:

-         a felszínen a társadalom duális foglalkozási szerkezetének megerősödése

-         a mélyben a munkavégzés átalakulása, a tradicionális munka széttöredezése.