Széchenyi Terv - Információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program2000. december 3.1 Kormányzati alprogram 4. A program várható eredményei és hatásai 1. HelyzetképAz információs társadalom létrejötte a változások sebességét és léptékét tekintve a modern kapitalizmus kialakulására emlékeztető módon alakítja át a termelés világát és a mindennapi életet. A változások sehol a világon nem nélkülözhetik a kormányzatok kiemelt, kezdeményező és koordináló szerepét. Különösen igaz ez térségünkre, amely nem csak az új társadalom úttörőjének számító Amerikai Egyesült Államokhoz, hanem az attól egyelőre lemaradó Európai Unióhoz képest is sok területen lépéshátrányban van. Az átalakulás gyors üteme nyilvánvalóvá teszi, hogy a következő néhány esztendő alatt eldől: mely országok tudnak csatlakozni az "Új Gazdasághoz", és melyek maradnak ki hosszú időre a folyamatból. Magyarország - a világ és szűkebb térségünk számos országához hasonlóan - igyekszik beilleszkedni az új, mindinkább globális gazdaságba, miközben csak a 90-es évtized végére jutott el oda, hogy a kihívásban ne pusztán a leszakadás fenyegetését, hanem felzárkózási, kitörési esélyt lásson. Ez a jelentős szemléleti fordulat több tényező együttes hatásának köszönhető.
Amikor - a fenti felismerések nyomán - kézzelfogható közelségbe kerül az információtechnológiát középpontba helyező, átfogó gazdasági-társadalmi fejlesztési program, számot kell vetni jelenlegi helyzetünkkel is. Bár Magyarország GDP-növekedése, ezen belül az info-kommunikációs piac bővülése az átlagos európai piacnövekedésnél magasabb, azonban hazánk
tekintve még mindig hátrányban van az Európai Unió tagállamainak többségéhez képest. Az e-gazdaság legfontosabb magyarországi mutatói
Forrás: Carnation Consulting Az információs társadalom egy adott országban, régióban akkor jön létre, ha a lakosság többsége részt vesz benne - azaz birtokában van az információs- és kommunikációtechnológiai eszközöknek (vagy hozzáfér azokhoz), továbbá rendelkezik a felhasználásukhoz szükséges tudással. Ezért az információs közmű-ellátottsági és hozzáférési adatok fontossága a legtöbb gazdasági mutatóét megelőzi. A "behuzalozott" Magyarország I.
|
Régiók | Internet- elérés |
PC | Kábel-TV | Műhold- vevő |
Vezetékes telefon |
Mobil- telefon |
Budapest | 5,2 | 21,2 | 43,3 | 11,2 | 83,1 | 19,4 |
Pest megye | 1,9 | 14,6 | 26,1 | 18,8 | 69,4 | 12,7 |
Közép-Dunántúl | 1,4 | 15,5 | 56,6 | 11,2 | 75,9 | 15,2 |
Nyugat-Dunántúl | 2,4 | 15,0 | 51,1 | 13,6 | 78,4 | 16,3 |
Dél-Dunántúl | 0,9 | 12,8 | 49,2 | 15,0 | 68,3 | 11,4 |
Észak-Magyarország | 1,0 | 11,1 | 43,4 | 13,8 | 67,8 | 11,5 |
Észak-Alföld | 1,5 | 11,3 | 24,7 | 14,9 | 62,7 | 10,8 |
Dél-Alföld | 2,0 | 10,8 | 33,4 | 13,8 | 65,0 | 11,7 |
Magyarország | 2,3 | 14,4 | 40,3 | 13,7 | 71,8 | 14,0 |
Forrás: KSH, Lakásviszonyok '99
Település típusa | Internet- elérés |
PC | Kábel-TV | Műhold- vevő |
Vezetékes telefon |
Mobil- telefon |
Budapest | 5,2 | 21,2 | 43,3 | 11,2 | 83,1 | 19,4 |
Megyei jogú város | 2,7 | 18,3 | 66,4 | 8,1 | 78,4 | 17,0 |
Egyéb város | 1,4 | 12,5 | 41,4 | 13,3 | 69,3 | 13,6 |
Községek | 1,1 | 9,8 | 23,4 | 18,5 | 63,4 | 9,5 |
Magyarország | 2,3 | 14,4 | 40,3 | 13,7 | 71,8 | 14,0 |
Forrás: KSH, Lakásviszonyok '99
A kiinduló feltételek és adottságok között előkelő hely illeti meg a viszonylag fejlett mobil és vezetékes távközlési rendszert. A mobiltelefon elterjedtségének foka 2000 végére megközelíti a 30, 2001 végére pedig várhatólag a 40%-ot. A vezetékes rendszerek területén kialakult a kínálati piac. Regionális szinten is jelentős adatátviteli kapacitások épültek ki. A távközlési szolgáltatások néhány mutatóját tekintve Magyarország utolérte az Európai Unió országainak átlagát.
Európai szintűnek tekinthető a korábbi fejlesztések nyomán kiépült felsőoktatási - kutatóintézeti - közgyűjteményi hálózat (NIIF-program), valamint a középiskolákat és az általános iskolák ötödét hálózatra kapcsoló Sulinet. Ez utóbbi 400 ezer középiskolás és 120 ezer általános iskolás diákot juttat hozzáféréshez. Jónak mondható az államigazgatás számítógépes ellátottsága is. Ma még azonban - néhány alaprendszer (pl.: adónyilvántartás, választási hálózat) sikeres bevezetése ellenére is - hiányzik az infrastruktúrára épülő professzionális hazai tartalomszolgáltatás.
Az elmúlt években megindult az információs iparágakban vezető szerepet betöltő multinacionális cégek betelepülése, az export-orientált gyártás beindítása. E cégek némelyike egyre nagyobb volumenű kutatás-fejlesztési feladatot és tevékenységet telepít Magyarországra. Ezzel egy időben néhány magyar informatikai cég nemzetközi ismertségre tett szert. Bebizonyosodott, hogy léteznek számukra kihasználható előnyök: vannak piaci területek, melyek meghódítása sikerrel kecsegtet a hazai vállalatok számára is.
A külföldi példák alapján beigazolódott: az információs társadalom létrejöttének csupán egyik feltétele az infrastruktúra-építési és információs gazdaságfejlesztési programok minősége, végrehajtásuk sebessége. A nemzeti információs társadalom létrehozását célzó stratégiákat ugyanis csak a teljes társadalmi integrálás vezetheti valódi áttöréshez. Az információs gazdaság rugalmas és dinamikus munkaerőpiacot igényel - ez pedig az állampolgár számára az "élethosszig tartó tanulás", az "információs írástudás" új lehetőség- és életmód-világát jelenti. A makrogazdasági és az állampolgári megközelítések ugyanarra az eredményre vezetnek: az oktatás, a felnőttképzés és a piaci igényekhez igazodó szak- és továbbképzés lépésről lépésre az információs gazdaság kulcságazatává válik.
A munkavállalók elhelyezkedése | Százalékos arány |
Információs és informatikai szektor | 51% |
Ipar | 25% |
Egyéb szolgáltatások | 21% |
Mezőgazdaság | 3% |
Forrás: a Kölni Gazdaságkutató Intézet becslése
Ami a gazdaság felől közelítve stratégiai iparág, "tartalomipar", az társadalmi szempontból a nemzeti kulturális örökség digitalizálását, általános hozzáférhetővé tételét jelenti. Ami gazdasági szempontból a leszakadók, a hátrányos helyzetűek, a fogyatékosok és az inaktívak képzésének és (újra)foglalkoztatásának kérdése, az a másik oldalról az esélyegyenlőség, a társadalmi kohézió programja.
És fordítva: a társadalom felől közelítve a jogalkotás az információs gazdaság előmozdítójává válhat, amennyiben az új típusú gazdasági tevékenységek jogi szabályozásával a gazdaság szereplőinek biztonságát és biztonságérzetét erősíti. A tudásgazdaság területén kiemelten fontos feladat az innovációk forrását jelentő szellemi termékek és szabadalmak jogi kezelése.
A gazdasági és társadalmi feladatok ilyen mértékű egymásba ágyazódása tette szükségessé, hogy a Széchenyi Terv ezen fejezete információs társadalom- és gazdaságfejlesztési programként szülessen meg.
A program céljainak kijelölésekor az alábbi szempontokat vettük figyelembe:
A fentiekhez igazodva a program az alábbi általános célokat nevezi meg:
A kitűzött célok szem előtt tartásával a program részeként megvalósítandónak tartott és remélt területeket és a hozzájuk tartozó teendőket öt alprogramban foglaltuk össze:
A Széchenyi Terv Információs Társadalom- és Gazdaságfejlesztési Programja öt alprogramból és ezen belül tizennégy részprogramból áll. A szövegben ezeket a könnyebb áttekinthetőség érdekében zárójelben, folyamatos számozással jelöltük. A részprogramokról az utolsó fejezet végén áttekintő táblázat látható, ami bemutatja a célok, a részprogramok és az ezek megvalósítására elkülönített források egymáshoz való viszonyát.
Az említett alprogramokon kívül az információs gazdaság fejlesztése kiemelt szerepet kap még a Széchenyi Terv
Ezek az alprogramok a magángazdaság és a közszféra, azaz a gazdasági szereplők, az önkormányzatok és az állam közös érdekeltségén nyugvó együttműködésére épülnek. Az államra ebben az együttműködésben elsősorban kezdeményező és koordináló, esetenként pedig - korlátozott mértékű társfinanszírozásban - közvetlen támogató szerep jut.
Noha Magyarországon 1995 óta számos alkalommal fogtak az információs társadalom átfogó stratégiájának megalkotásához, e törekvéseket (különböző okokból) egyetlen esetben sem koronázta siker. A mindenkori stratégiakészítő szándék nem tudta a kritikus küszöböt átlépni vagy az érdektelenség, vagy az egymást kioltó politikai erők miatt. Mindvégig hiányoztak azok a kutatási eredmények, adatok, amelyek birtokában áttekintő és megalapozott képet lehetett volna adni az információs korszakra készülő Magyarországról.
A 2000 tavaszától egyre tudatosabban és határozottabban megjelenő kormányzati akarat az Informatikai Kormánybiztosság létrehozásával teremtette meg az intézményi hátteret, majd feladatként írta elő a stratégia lehető leggyorsabb megalkotását.
Az átfogó, a társadalom egészét érintő stratégia hiánya nem jelenti azt, hogy nem indultak volna el és ne folynának jelentős kormányzati informatikai fejlesztések. Ezek eredményeként elfogadhatóan teljesítenek az alaprendszerek és a magyar minisztériumok és a közigazgatás számos intézménye elérhető az állampolgárok számára immár nyílt hálózatokon is. A kormányzat az ún. "második generációs" fejlesztésekbe is belefogott és már nemcsak az infrastruktúra, hanem az adatvagyon kezelésére is megfelelő programokkal rendelkezik. Hiányzik azonban a közigazgatás birtokában lévő adatok rendszeres felmérése, és annak az intézményrendszernek a kialakítása, amely ezeket az adatokat eljuttathatja a civil és a versenyszférába. Nem sikerült még azt a minőséget sem biztosítani, amely a rendszerek integrációjával és az azokat használók felkészültségével párosulva nagyságrendekkel növelné a kormányzati munka hatékonyságát.
Ugyanez elmondható az állam szabályozó/jogszabályalkotó feladataival kapcsolatban is. Ezek révén a kormányzatnak meg kell teremtenie a piaci és a közösségi érdekek érvényesülésének egyensúlyát, a piac serkentése mellett biztosítva a piaci szereplőknek a társadalom szempontjából kívánatos magatartását. A konvergencia-folyamat előrehaladása (a média, az informatika és a távközlés összeolvadása), az információs társadalom technológiáinak, szolgáltatásainak és szabványainak a nemzeti határokat egyre kevésbé figyelembe vevő kialakulása, elterjedése számtalan értelmezési, újragondolási feladatot eredményez, és felértékeli az állam iránymutató, innovációt ösztönző szerepét.
A kormányzati alprogram céljai:
A kormányzat erőforrásokat biztosít az információs stratégia kialakítására, karbantartására, fejlesztésére és megvalósulásának ellenőrzésére.
A stratégia megalkotásához és cselekvési programmá fordításához
A szolgáltató elektronikus kormányzat kiépítéséhez a kormányzati információs infrastruktúra és alkalmazások összehangolt fejlesztésére van szükség. A program a teljes körű elektronikus demokrácia intézményi feltételeinek ezzel szorosan összekapcsolt, de távlati célként kijelölt megteremtéséhez is számos eszközzel lát hozzá. Az elektronikus kormányzat kialakításának teendői két fő irány - a közigazgatás hatékonyságának növelése és a szolgáltató közigazgatás megteremtése - köré csoportosulnak. Kiemelten fontosnak tartja:
Az információs gazdaság "digitális jogi környezetének" megteremtését szolgáló, átlátható jogszabályi háttérhez, valamint a megfelelő szabványok elterjesztéséhez a kormányzat a program részeként az alábbi módon kíván hozzájárulni:
Az új információs és kommunikációs eszközök használatának és elterjedésének mutatói viszonylag pontos képet adnak egy ország információs társadalmának fejlettségi szintjéről, hiszen a kívánt gazdasági fejlődést, termelési és foglalkoztatási szerkezetváltást a lakosság és a végfelhasználók indítják el. A kritikus tömeg elérésének (a Magyarország számára is iránymutató "e-Európa" 10 pontos programjával is megerősített) előfeltétele az, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei számára lehetővé váljon a közvetlen hozzáférés.
Magyarország a háztartások számítógépes és Internet-hozzáférési ellátottságában igen jelentős mértékben lemaradt a fejlett európai és tengeren túli országokhoz képest. Hiába biztosított ma elvileg közel 2,5 millió ember számára a lehetőség, hogy munkahelyén, barátainál, iskolájában, vagy a nyilvános hozzáférési pontokon számítógépet, illetve Internetet használjon, számos alapfeltétel hiányzik az új információs és kommunikációs eszközök széles körű használatához.
Hozzáférés módja | Hány ember számára kínál elérési lehetőséget? (ezer fő) |
Egyéni kapcsolt vonali előfizetés (a családtagok hozzáférési lehetőségét háromszoros szorzóval kezelve) | 500 |
Iskolai hozzáférés | 520 |
Nyilvános hozzáférés (kb. 600 végpont, átlagosan 1.500 fő/végpont) | 900 |
Munkahelyi hozzáférés | 800 |
Összesen: az átfedések levonása után kb. |
2,720 2,5 millió |
Forrás: BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ
A magyarországi Internet-használók felének egyáltalán nincs otthon számítógépe: a magyar háztartások mintegy 4-5 százaléka (alig 190 ezer háztartás) tudja csak elérni az Internetet, viszonylag magas költséggel. Így a hálózati kultúra, a Web-tartalmak értéknövelő, tudásgyarapító fogyasztása és a használat attitűdje nem tud a kívánt gyorsasággal kialakulni. A 2000 őszén meghirdetett kísérleti PC- és Internet-hozzáférési program túljelentkezése bizonyította, hogy van társadalmi igény az ellátottság növelésére, és szerencsésen párosítható az "alulról" és a "felülről" érkező kezdeményezés és áldozatvállalás.
A közösségi hozzáférés különböző formái Magyarországon nemcsak az ellátottsági hátrányokat tudják részben ellensúlyozni. Egyszerre képesek (sok esetben a család és az iskola szerepét is pótolva) sajátos szociális és kulturális környezetet is biztosítani a digitális műveltségben jártas és az első lépéseket megtevő, sokszor gátlásokkal és önbizalomhiánnyal küszködő "kezdő" felhasználók számára. A kisfalvak lakóinak esélyt biztosító teleház-mozgalom a közösségi hozzáférés tekintetében Magyarországot - népességarányosan - a világ élvonalába emelte.
1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | |
Teleházak | 2 | 2 | 5 | 20 | 80 | 150 | 200 | 400 | 600 | 800 |
Telekunyhók | - | - | - | - | 20 | 50 | 100 | 300 | 600 | 1.200 |
Forrás: Nemzeti Teleház Stratégia, 2000 szeptember
Ezzel együtt még mindig nagyon hiányos a közösségi hozzáférés "színképe". A közhasznú távmunkahelyek, az esetenként több száz gépet kínáló közösségi szolgáltató központok még nem terjedtek el a városokban, s a túlnyomórészt vállalkozói alapon üzemeltetett Internet-kávézók nem tudják megoldani a népesség nagyobbik részének hozzáférési gondjait.
Az állami szerepvállalás korántsem automatikusan következik a hiányok felismeréséből, még ha azonnal kell is reagálni a kedvezőtlen hozzáférési és ellátottsági mutatókra. Az esetleges beavatkozásoknak elsősorban azoknak a feltételeknek a megteremtésére kell irányulniuk, amelyek - az üzleti és a civil szférával való együttműködés nyomán - leggyorsabban eredményezhetik a kívánt állapotok megközelítését. Ennek megfelelően a kiemelt cél az, hogy
Az ellátottság és hozzáférés javítását célzó alprogram sok közös pontot és érintkezési felületet tartalmazó céljaiból a feladatok különbségei miatt született négy elkülönült részprogram.
Ennek a részprogramnak a fő elemei:
A világban és nálunk is bevált pályázati és költségcsökkentési módszerek és ösztönzők révén - költségátvállalás, hitelkonstrukció, befektetői támogatás, adókedvezmény stb. - meg kell találni azokat a pénzügyi és egyéb megoldásokat, amelyek segítségével növekszik a háztartások számítógéppel és Internet-kapcsolattal való ellátottsága. Ilyenek lehetnek a használt gépek újrahasznosítása, a munkaadói számítógép-programok és a kedvezményes PC- és Internet-akciók.
A részprogram fő elemei:
A részprogram fő elemei:
A kialakuló "új gazdaságban" növekszik a termékek és szolgáltatások hozzáadott tudásértékének részaránya, a gazdaság globális és regionális szinten egyaránt hálózatba szerveződik. A tudástőke és a pénztőke egyre inkább kölcsönösen egymásra átválthatóvá válik. Az információs szektor vezető iparággá vált, de technológiáit a hagyományos iparágakhoz tartozó vállalatok is átveszik, működésüket ennek megfelelően szervezik át.
A szervezeteknek, ha őrizni vagy javítani kívánják piaci pozícióikat, alkalmazkodniuk kell az üzleti típusú információk mennyiségének és áramlási sebességének ugrásszerű növekedéséhez. A magyar gazdaságban is elindultak már az elektronikus adatcsere, üzletvitel és kereskedelem rendszerei, ám az e-gazdaság fejlettségi szintje és elterjedtsége a vállalkozások körében meglehetősen alacsony.
Európai Unió | *47% |
Magyarország - nagyvállalatok | 7% |
Magyarország - középvállalatok | 5% |
* Becslés. |
Forrás: EITO '99; TNS MODUS (2000)
A folytonosan változó információs gazdaságban a munka világa is átalakul. Egyrészt, mint korábban láttuk, alapkövetelménnyé válik az "élethosszig tartó tanulás", másrészt a munkavégzés egyre inkább független lesz a település-, sőt országhatároktól - terjed a távmunka. Ám miközben az Európai Unióban ma már közel 10 millióan (a foglalkoztatottak több mint 6%-a) dolgoznak oly módon, hogy munkáltatójukkal elektronikus úton tartják a kapcsolatot, addig ez az arány Magyarországon 2% alattira tehető. A hagyományos, napi nyolcórás foglalkoztatás dominanciája mellett lassan terjednek a rugalmas munkavégzést előnyben részesítő konstrukciók. A távmunka iránt érdeklődők, az otthoni munkát vállalni kívánók száma ezért folyamatosan meghaladja a munkaadók fogadókészségét.
A világgazdaság egészét érintő változások a polgárokat, a vállalkozásokat és a közigazgatást egyaránt új helyzetbe hozzák. Az elektronikus gazdaság kormányzati szintű megalapozása ezért arra irányul, hogy olyan gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai környezetet alakítson ki, amelyben a magyar vállalkozások és munkavállalók sikeres szereplői lesznek a kialakuló "Új Gazdaságnak". Ennek megfelelően az e-gazdaság megalapozását segítő alprogram célja, hogy:
A hálózati gazdaság új üzleti megoldásainak és standardjainak magyarországi elterjedését mindeddig számos körülmény gátolta: a biztonságos fizetési megoldások lassú terjedése, a területet szabályozó törvények és jogszabályok hiánya, valamint a világhálón hozzáférhető tartalmak szegényessége. Mindezek figyelembevételével az elektronikus üzletmenet részprogram eszközei a következők:
Az alkalmazotti és a projekt-elvű távmunka - valamint más korszerű munkamódszerek, mint például a részmunkaidős foglalkoztatás - Magyarországon mindeddig kevéssé terjedtek el. A munkaadók ennek okait az elektronikus úton továbbított adatok biztonságának hiányosságaival, a távmunkások képzésének, felkészítésének anyagi vonzataival és a kialakuló munkajogi helyzet bizonytalanságaival magyarázzák. Mivel számos nemzetközi tapasztalat mutatja azt, hogy a távmunka bevezetése egyszerre javítja a munka termelékenységét és csökkenti a vállalati költségeket, a fenti okok megszüntetése a távmunka terjedésének felgyorsulását eredményezi. Ennek érdekében a távmunka elterjesztését támogató részprogram eszközei a következők:
Közhelynek számít, hogy Magyarország lemaradásban van az információs korszak vezető hatalmaihoz képest. Az eszközellátás hiányosságain túl van mit javítanunk az új eljárások társadalmi adaptációján, az információs kultúra kiterjedtségén. Az informatikai jártasságok részleges hiánya, az információs írástudás alacsony szintje és a kevés nemzeti nyelvű tartalom mind olyan terület, ahol van mit behoznunk.
A nemzetközileg is számon tartott Sulinet/Írisz program az alapképzésben részt vevők számára kezdte tágra nyitni az informatika világát. Eddig azonban nem társult mellé az oktatási rendszerből már kikerült aktív és inaktív lakosság információs írástudásának javítását célzó program. Nem érezteti hatását az "élethosszig tartó tanulás" mintáinak elterjedése, pedig a tudás felértékelődésének korában a változó körülményekhez való folyamatos alkalmazkodás az egyéni és nemzeti versenyképesség egyik záloga.
A szükséges jártasságok és ismeretek elsajátítása mellett legalább ugyanolyan nélkülözhetetlen, hogy a közérdekű információkhoz és kulturális tartalmakhoz digitális formájukban is minden állampolgár hozzájuthasson. A kultúra digitalizálása már megkezdődött, a Magyar Elektronikus Könyvtár, a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ vagy a Digitális Irodalmi Akadémia kezdeményezés azonban csupán egy átfogó folyamat első lépéseit jelentik.
Ebből a helyzetből kiindulva az alprogram fő céljai:
A részprogram fő elemei:
A részprogram fő elemei:
Az elmúlt években sokszorosan bebizonyosodott, hogy nem versenyképes az az ország, amelyik az információs közműhálózat kialakításával és az informatikai iparfejlesztéssel párhuzamosan nem fordít gondot a "társadalmi" oldalra, az életminőségre, a piaci viszonyok által nem - vagy csak részben - érintett szférákra. Hasonlóképpen elképzelhetetlen az információs társadalom építési program sikere annak tudati megalapozása nélkül. Ha a fordulat nem megy végbe a fejekben, akkor a válaszok és a változások csak nagy késéssel követik a kihívások jelentkezését.
Magyarországon már magas azoknak az aránya, akik bizonyos távolságtartással, de bontakozó kíváncsisággal követik figyelemmel az információs korszak kihívásait. Ez a széles réteg rendelkeznek némi alaptudással, információs műveltséggel, érzik is ezek hasznosságát, de a hosszú távú befektetésektől még elriadnak, mert nem bizonyosak abban, hogy a jó utat választják, ellenben az eszközök hasznosságának megismerésével viszonylag gyorsan válnának felhasználókká.
Akik viszont eddig nem kerültek valamilyen kapcsolatba az új infokommunikációs eszközökkel (a felnőtt lakosság több, mint fele ide sorolható), nehezen tudják elképzelni, hogy ez valamilyen változást tudna előidézni személyes társadalmi és gazdasági helyzetükben. Ezt a réteget nem kizárólag gazdasági gyengesége tartja vissza ezeknek az eszközöknek beszerzésétől és használatától, hanem sokkal inkább bizonyos előítéletek és félelmek megléte.
Eddig kevés sikeres projekt mutatható fel, amely látványosan és meggyőzően igazolná az új eszközvilág és technológia "megoldó erejét". Különösen igaz ez azoknak a társadalmi csoportoknak az esetében, amelyeknek a létfenntartás és az önmeghatározás napi gondjaival kell együtt élniük. A szociálisan hátrányos helyzetűek, a fizikailag és társadalmilag elzárt közösségek, a betegek, a fogyatékosok, a kilátástalanságban élő városi és vidéki szegények, munkanélküliek, romák egyelőre keveset látnak és éreznek az információs korszak kihívásai nyújtotta esélyből. Egy-egy érdekes program a vakok számítógép-használatára, egy-egy roma teleház megnyitása, egy információs feladatkörre betanított közhasznú munkás - mind-mind társtalan és értelmetlen marad, ha nincs folytatás, amely tudatosan fordul a lehetőségek tömeges megteremtésének programja felé.
Az életminőség- és tudatosságnövelés alprogram alapvető célja annak az egyértelmű üzenetnek a megfogalmazása és gyakorlatba ültetése, hogy a modern információs és kommunikációs eszközök és közművek vannak az emberekért, a társadalomért - nem pedig fordítva. Az egyéni és közösségi sikerek elérését nagyban segítheti az információtechnológia. Ennek érdekében:
Az életminőség- és tudatosságnövelés alprogram fentiekben bemutatott céljait a következő részprogramok megvalósításán keresztül kívánja elérni:
A gazdaság és a politika mellett a "háromszög" harmadik oldala a civil társadalom, amely különösen fogékony arra, hogy intézményein keresztül alakító erővel szóljon bele a jövőt meghatározó, nagy volumenű programokba. A civil szervezetek által működtetett épületek, rendezvények és "közösségi terek" az új kommunikációs és információs eszközök szabad hozzáférésével, illetve a segítő szakemberek jelenlétével felhasználó közelivé szelidítik a technikát. Elfogadottá tudják tenni a várhatóan egyre bővülő elektronikus közigazgatási szolgáltatásokat. A civil társadalom bevonása olyan "felhajtóerőt" biztosít a programoknak, amely sok esetben fontosabb bármiféle anyagi forrásnál.
A részprogram fő elemei:
A technikai eszközök és technológiai eljárások rohamos fejlődése mára lehetővé tette, hogy a különböző okok - például földrajzi elszigeteltség, képzetlenség, testi fogyatékosság, szegénység - miatt hátrányba kerülő egyének és közösségeik ne maradjanak ki az információs forradalom nyújtotta lehetőségekből. Szemléletileg azonban fontos tisztázni, hogy a számukra indított programoknak csak részben van szociális/felzárkóztató/humanitárius jellege. Az esélyteremtésen és életminőség-javításon túl inkább úgy kell megközelíteni a kérdést, hogy miképpen lehet hasznosítani azt a szellemi, kreatív potenciált, tudásvagyont, amely a szervezett munkahelyeken kívül van, amely a gyes-en lévők, a fizikailag sérült emberek, a munkanélküliek, a halmozottan hátrányos helyzetűek, a nyugdíjas, de még alkotóképes állampolgárok képességeit és alkotó energiáit állítja egy információs társadalomépítő program, illetve saját élethelyzetük javításának szolgálatába.
A program révén elsőként elkészül a terület "problématérképe", az önálló kategóriaként kezelhető (sajátos, csak rájuk jellemző gondokkal és megoldási esélyekkel rendelkező) társadalmi csoportokkal. Ez a rendszerező munka segíti:
Az előretekintő társadalmi tudatosság (awareness) kialakítása az információs társadalom építési stratégia egyik kulcsterülete. A sikerforgatókönyvek nem nélkülözhetik, miközben az érintettek hajlamosak alábecsülni a szerepét.
A stratégiakészítéssel párhuzamosan - illetve nagyrészt annak majdani tartalmára építve - átfogó, összehangolt kommunikációs tevékenység indul el, amelynek elemei és eszközei:
Peremfeltételei miatt a program nem törekedhet a teljességre. Célkitűzései arra irányulnak, hogy - a költségvetés lehetőségeit figyelembe véve - a kormányzat, a gazdasági szereplők és a civil szféra tudatosságát, kezdeményező kedvét, projektindító erejét, energiáját koncentrálja a legtermékenyebbnek tűnő feladatok megvalósításához. Sikeres megvalósulása esetén:
A következő esztendők eldöntik, mely országok gazdálkodnak jól adottságaikkal és lehetőségeikkel, és lesznek képesek felzárkózni a haladás élvonalához. Magyarország számára is kiemelt fontosságú feladat, egyúttal ritkán kínálkozó esély, hogy a "mindent eldöntő" versenyben jól szerepeljen, és ledolgozza korszakok óta halmozott hátrányait, pótolja veszteségeit. Egy jól átgondolt és végrehajtott kormányzati stratégia hosszú időre meghatározhatja az ország kedvező pozícióját a nemzetgazdaságok rangsorában.
Célok | Alprogramok | Részprogramok és eszközök | Költségvetési célprogram |
Stratégia, kutatás, monitoring | Kormányzat | Stratégia és monitoring | Kutatás és stratégiai tervezés |
Központi kormányzati informatikai infrastruktúra beruházás | |||
Elektronikus közigazgatás | Elektronikus kormányzat, szolgáltató állam, elektronikus demokrácia | Kormányzati távközlési célprogram | |
Kormányzati adathálózat és adatszolgáltatás üzemeltetése | |||
Információs jogalkotás | Jogszabályi környezet, szabványok elterjesztése | Hírközlési és informatikai tárgyú szabályozási feladatok | |
IT-eszköz-ellátottság | Ellátottság- és hozzáférés | Közösségi és intézményi hozzáférés | Infrastrukturális háttér biztosítása |
Egyéni és közösségi hozzáférés | Egyéni/családi/otthoni ellátottság- és hozzáférés-bővítés | ||
E-önkormányzat, intelligens település | |||
Szoftverprogram | |||
Információ-és tudásgazdaság | Az e-gazdaság megalapozása | Elektronikus üzletvitel részprogram | |
A gazdasági tranzakciók elektronikus alapra helyezése | Távmunkaformák elterjesztése | Az információs társadalom polgárainak képzése | |
Információs írástudás, információs kultúra | Információs kultúra és tartalomipar | Információs írástudás, élethosszig tartó tanulás és iskolán kívüli képzés | |
Tartalomipar és információszolgáltatás | Tartalom-ipar, a kultúra digitalizálása, digitális (tömeg)kultúra támogatása | Elektronikus tartalomfejlesztés | |
Civil szervezetek és kommunikáció | Életminőség- és tudatosságnövelés | Civil társadalmi szervezetek bevonása | Társadalmi kapcsolatok |
Hátrányos helyzetűeknek lehetőségek | Hátrányos helyzetűek bevonása | ||
Társadalmi tudatosság, népszerűsítés | A Kormánybiztosság koordinációs feladatai* |
* valamennyi részprogramot érinti