CímlaponA rovat hírei |
Internetszabályozás világszerteAz online tartalom szűrésének elméleti és gyakorlati kérdései2000. október 27., péntek 16:59
Körmendy-Ékes Judit emlékezetes kijelentését követően fellángolt a vita Magyarországon is az internet szabályozása körül. Míg az ORTT elnöke szerint mindenképpen szükség van az internet szabályozására, a tartalomszolgáltatók szerint a jelenlegi törvények alkalmazása, illetve a szolgáltatók önszabályozása megfelelő megoldást ad a felmerülő problémákra. Cikkünkben megpróbálunk nemzetközi körképet adni az internet szabályozásának jelenlegi gyakorlatáról.
Az egyes országok sajtószabadságát jól tükrözi az internet
szabályozásának gyakorlata. Diktatúrákban többnyire állami ellenőrzés
és szűrés alatt áll a hálózat, a �félig szabad� országokban bármilyen
tartalom elérhető, ám az állam figyeli az internetezők viselkedését, és
cenzúrázza az országon belüli szervereken publikált anyagokat. A szabad
országokban az internetezők hozzáférhetnek bármilyen online
információhoz és szabadon kommunikálhatnak. Természetesen rájuk is
vonatkoznak a polgári és büntető törvénykönyvek jogszabályai, így az
interneten elkövetett rágalmazást, csalást és egyéb jogsértéseket
éppúgy bünteti az állam, mint az offline kihágásokat.
Minden országban nagy kérdés, hogy vajon a nyomtatott és elektronikus médiát szabályozó törvények vonatkoznak-e az internetre, vagy törvénymódosításra van szükség ahhoz, hogy a hálózatra is érvényes legyen a médiatörvény. Angliában például az Independent Television Commission (ITC) álláspontja szerint az interneten továbbított képek megfelelnek az �engedélyköteles programszolgáltatás� definíciójának. Ennek értelmében valamennyi angliai webszerver üzemeltetője megszegte az angol műsorszolgáltatási törvényt, mivel nem folyamodott szolgáltatói engedélyért és �műsora� nem felel meg az ITC kódrendszerének. Az Egyesült Államokban a később alkotmányellenesnek minősített Illetlenségi Törvénnyel egészítették ki a távközlési törvényt.
Anglia: felelős a szolgáltató? Márciusban az angol Demon internetszolgáltató peren kívüli megállapodást kötött egy fizikaprofesszorral, aki rágalmazásért perelte be a céget. A Cyber-Rights and Cyber-Liberties online polgárjogi szervezet szerint veszélyes precedenst teremtett a megállapodás, mely azt sugallja, hogy a szolgáltatók felelősségre vonhatók a szervereiken tárolt üzenetek tartalmáért. Az angol törvények szerint a szolgáltatók nem felelősek a náluk tárolt tartalomért, ha megfelelnek két követelménynek. Egyrészt intézkedniük kell annak érdekében, hogy ne jelenjen meg szerverükön törvénysértő anyag, másrészt az ilyen anyagokat el kell távolítaniuk a szerverről, miután tudomást szereznek róla. Németország: mégse felelős a szolgáltató Hasonló ügyben drákói szigorú ítéletet hozott 1998-ban egy német bíróság, amikor felfüggesztett börtönre és horribilis összegű pénzbüntetésre ítélte a német Compuserve ügyvezetőjét, amiért pornográf weboldalak is megjelenhettek a cég hálózatán. Egy évvel később azonban a másodfokú bíróság felmentette a férfit, mondván, az igazgatónak nem volt módja cenzúrázni a felhasználók által elhelyezett tartalmat. Az állam azonban már próbálkozott ilyesmivel, a pornográf, erőszakos és más �veszélyes� anyagok szűrésével. Mint már korábban írtuk, a német bűnügyi rendőrség (Bundeskriminalamt, BKA) és a Bertelsmann médiaóriás alapítványa a jövőben együtt akarnak működni az internetes ifjúságvédelemben. Ennek érdekében a BKA listáját, mely a szélsőséges weboldalakat tartalmazza, integrálják a Bertelsmann és más vezető internetes cégek által alapított Internet Content Rating Association (ICRA) szűrőrendszerébe. A megfelelően beállított böngészőkkel az ICRA feketelistáján szereplő oldalakat nem lehet lekérni. Oroszország: az állam figyel
Egyesült Államok: alkotmányellenes illetlenségi törvény Az internet-fejlődésben élen álló országban először 1995-ben merült fel az háló megrendszabályozásának terve. Az 1996-ban elfogadott Communications Decency Act - magyarul Illetlenségi törvény - öt évig terjedő börtönnel büntette volna azt, aki pornográf vagy uszító tartalmat tesz elérhetővé az interneten. A törvény az amerikai alkotmány szólásszabadságról szóló első kiegészítésén bukott meg. Az 1998-ban elfogadott második Illetlenségi törvény (CDA II., avagy Child Online Protection Act, Online Gyermekvédelmi Törvény) már annyit finomodott, hogy csak azokat fenyegeti retorzióval, akik kiskorúaknak szolgáltatnak ilyen tartalmakat � a pornóoldalak ennek értelmében kötelesek meggyőződni az internetező életkoráról, amelynek módja egy csak nagykorúaknak kiadható azonosítószám. Jelenleg a kongresszus előtt van továbbá egy a CDA II végrehajtásához kapcsolódó törvény, amely megvonná azoktól az iskoláktól és könyvtáraktól az állami támogatást, amelyek nem alkalmaznak olyan szoftvert gépeikben, amely bizonyos szavak alapján kiszűri a pornográfiát � erre a törvényre az indoklás szerint azért volt szükség, mert a világ egyéb országaiban a felnőtteknek szánt oldalak nem feltétlenül próbálnak meggyőződni az internetező életkoráról. Mindezek mellett négy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki engedélyezés nélkül szerencsejátékot szolgáltat az interneten. Ausztrália: a szolgáltató fizeti a büntetést Ausztráliában a 2001 január 1-én életbe lépett internetcenzúra-törvény értelmében a tizennyolc éven felülieknek engedélyezett tartalmakat csak nagykorúságot igazoló azonosítóval rendelkezőknek szabad szolgáltatni � a szabálysértő oldalak miatt kiszabott nagy összegű bírság az internetszolgáltatót sújtja . A szolgáltatók emellett az életkori azonosítást nem kérő külföldi oldalakat kötelesek blokkolni. Az internetezők az ausztrál médiafelügyeletnél egy külön oldalon tehetnek panaszt az általuk sértőnek ítélt tartalmakkal kapcsolatban. Dél-Amerika: jobbára szabad a háló Brazíliában 1995 és 1996 között meghuszonhatszorozódott az internetezők száma, azóta a Latin-Amerikában minden évben megduplázódik az internetezők száma � ezzel az internet terjedése szempontjából a világ leggyorsabban fejlődő régiója. Az államelnökök, és a hadseregek vezetői verseiket és romantikus dalaikat publikálják honlapjukon. Az internetes tartalmat két itt országban szabályozzák: Peruban és Kubában. Afrika: nincs mit szabályozni A fekete kontinensen Dél-Afrikában a legelterjedtebb az internet. Az országban körülbelül kétmillióan használják az internetet � ez a lakosság öt százalékát jelenti (különösen jó arány ez az analfabetizmus negyven százalékos arányához viszonyítva). A dél-afrikai �sulinet� nyitóoldala a legnézettebb afrikai oldal. Arab országok: állami tartalomszűrés Míg a kontinens területének túlnyomó részén nincs olyan fejlettségi szinten az internet, hogy érdemes lenne szabályozni, az arab világban a sajtócenzúra általános gyakorlata a világhálóra is vonatkozik. A régió legdrótosabb országának százezer internetezővel (a lakosság 0,5 százaléka) Szaúd-Arábia számít, ahol az egyéni szabadságjogok korlátozottságával egyenes arányban korlátozzák az internetes tartalmat. Az arab világban általános cenzúra ellenére fizetős internet-kávézók működnek Szaúd-Arábiában, Egyiptomban, Jordániában, Iránban, Marokkóban, Ománban, Kuvaitban, az Egyesült Arab Emirátusokban, Katarban, Tunéziában, és a palesztin autonóm területeken. Kína: kemény állami cenzúra Kínában a felmérés szerint idén szeptemberben tizenhétmillióan interneteznek, számuk évente megduplázódik. A szolgáltatóknak szűrniük kell a nyugati hírportálokat, az emberi jogi szervezetek oldalait, a Falun Kung szekta, a tibeti és a kínai emigránsok oldalait. Az internetszolgáltatóknak az információipari minisztériumhoz kell folyamodniuk engedélyért, hatvan napig tárolniuk kell a felhasználók adatait, az általuk böngészett oldalak adatait, emailjeiket, és weben folytatott beszélgetéseket. Az adatokat a rendőrség megkeresésére kötelesek kiadni, ellenkező esetben a céget felszámolják. Külföldi cégek jelenleg legfeljebb 49 százalékos tulajdonrészhez juthatnak kínai internetes cégekben. Magyarország: szükséges-e az állami szabályozás? A héten komoly botrányt robbantott ki az ORTT elnöke, Körmendy-Ékes Judit, amikor kijelentette, hogy az internet szabályozására van szükség Magyarországon, és ebben az ORTT akár irányító szerepet is vállalna. A médiahatóság elnöke szerint a netet nem kell túlmisztifikálni, a meglévő médiajogi alapelvek érvényesek a világhálóra is. Körmendy-Ékes szerint a tervezett szabályozás nem cenzúrát jelentene, hanem a már létező büntető, személyiségi, szerzői, média és egyéb jogi alapelveket kellene alkalmazni az interneten is. Az elnökassszony szerint csupán technikai kérdés, hogy egy szoftver kiszűrje a tiltottnak minősített szavakat a hálóról, de a tiltás és a támogatás közti mezsgyén továbbra is szabad maradna az internet. Az ORTT elnöke szerint az internet technológiai lehetőségeit egyelőre nem használják ki a széles tömegek, bár a tartalomszolgáltatók természetesen már élnek az új média lehetőségeivel. Véleménye szerint az internet szabályozásánál alkalmazható magyar törvényeket alkalmassá kell tenni a nemzetközi joggyakorlat befogadására. Így eredményesen fel lehetne lépni a más országokban levő szervereken tárolt jogsértő tartalmak közlői ellen. A cenzorok módszerei Leonard R. Sussman, a Freedom House munkatársa szerint olyan állami szabályozásra van szükség, amely elősegíti a gazdaság fejlődését és a piaci versenyt. Az elektronikus infrastruktúrát figyelni kell, hogy az információhoz jutás ne váljon monopóliummá, és hogy a lehető legnagyobb terjedelmű és legváltozatosabb tartalom legyen elérhető. Ugyanakkor, írja Sussman, mint már a múltban és a jelenben is van erre példa, egyes kormányok hozhatnak olyan konstruktívnak tűnő szabályozást, mely alatt valójában cenzúra rejlik. A cenzorok Sussman szerint négyféleképpen szabályozhatják az internetet: létrehozhatnak kifejezetten az internetre vonatkozó szabályokat és engedélyeket, alkalmazhatják a nyomtatott és elektronikus médiát korlátozó törvényeket az internetre, a szerverek ellenőrzésével szűrhetik az internetes tartalmat, és megjelenés után is cenzúrázhatják az elfogadhatatlannak tartott elektronikus tartalmat. A korábbi kommunikációs technológiáktól eltérően azonban az internet használatának és hatásának elterjesztéséhez sem kormány- sem vállalati monopóliumokra nincs szükség, sőt ezek inkább ellenjavalltak - -írja a szerző. Nem várhatók nemzetközi internettörvények Nem valószínű, hogy a közeljövőben nemzetközi megállapodások születnének az internetes tartalom szabályozásáról- jegyzi meg Robert Carolina, a Clifford Chance elemzője egy 1995-ös tanulmányban. Carolina rámutat, hogy például a pornográfia szabályozásáról még az Egyesült Államok tagállainak sem sikerült egymással egyetértésre jutniuk, ezért ezen a területen Amerikában nincs szövetségi szabvány. Számos ilyen téma van, például a politikai mondandó, ahol az egyes országok kultúrájuk különbözősége miatt nem tudnak egyetértésre jutni a szabályokról. Az egységes nemzetközi szabályozás léte azonban nem feltétlenül döntő kérdés: azokban az esetekben, ahol a nemzetközi közösség egyetért a megvédendő értékek mibenlétében és megőrzésük módjában, ugyancsak határozottan tudnak fellépni. Egyetértés hiányában azonban erőtlenné válik a nemzetközi közösség. Carolina szerint tehát nem a szabályozás, hanem az egyetértés a döntő tényező. Kapcsolódó anyagokLinkek |
|