Mi is az e-learning,
és milyen jövő vár rá? A csíkszeredai származású Bedő Imrével
beszélgettünk, akinek cége Magyarországon piacvezető szerepre tör ezen
a területen.
Hogyan került egy erdélyi, csíkszeredai srác egy
új magyarországi start-up vállalkozás élére? Milyen állomásokon át
vezetett az út?
Csíkszeredából
indultam, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzeztem
diplomát ösztöndíjasként. Az egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke,
a HÖKOSZ alelnöke voltam. Lehettem volna politikus, csábítottak, ám egy
befektetési cégnél kezdtem pályafutásom, projektigazgatóként. Így
kerültem kapcsolatba a Győri Szesz Rt.-vel, s lettem a társaság
vezérigazgató-helyettese közel három évig, idén márciusig, amikor rövid
időn belül harmadszor is váltottam, megalapítottam saját cégemet.
Mit értesz az elektronikus oktatás alatt?
Ahány gyártó, annyiféleképpen fogalmazza meg. Mi egy viszonylag
sajátos és elég széleskörűen értelmezhető definíciót szoktunk
alkalmazni, ami biztos nem szótárjellegű. E-learningnek nevezzük
mindazon technológiai megoldások összességét, amely a hagyományos
formában a szervező, az oktató és a diák között zajló folyamatot tudja
automatizálni, és informatikai kommunikációs eszközökkel támogatni.
Ebbe ugyanúgy belefér a keretrendszertől kezdve a digitális
tananyagokon keresztül nagyon sok minden.
Mennyire elterjedt az elektronikus oktatás? Hogyan foglalnád össze az e-learning evolúcióját?
Alapvetően a nagy informatikai rendszergyártók, mint a Microsoft,
az IBM, az SAP vagy a Cisco, mind-mind igyekeztek valamilyen
szolgáltatás tartalmú tevékenység irányba elmenni. Ennek során
mindegyikük találkozott és szembesült az oktatással, illetve azzal,
hogy az e-learninggel neki is kellene valamit kezdenie. Majdnem
mindegyikük megpróbált két dolgot: keretrendszert előállítani, és
valamiféle képzési tartalmat ehhez hozzácsatolni. Arra viszonylag korán
rájöttek, hogy a képzési tartalom nem az ő pályájuk, és inkább olyan
partneri viszonyt igyekeztek kialakítani, hogy leszerződnek egy-egy
e-learning tartalomgyártóval. A keretrendszer tekintetében tovább
bírták a gyűrődést, és majdnem mindegyik súlyos dollármilliókat költött
el, hogy legyen saját e-learning keretrendszere.
Hozzáteszem, hogy a Microsoft az elsők között volt, aki úgy döntött,
hogy ezt inkább abbahagyja, mert nem ebben profi, és láthatóan nagy
nehézségekbe és költségekbe tellene neki olyan kapacitást kiépíteni,
ami önálló termék kifejlesztését eredményezné. Ezért azt a stratégiát
választotta, hogy a keretrendszer területén is kinéz magának több
lehetséges innovatív gyártót, és őket támogatja a Microsoft technológia
oldaláról. Az elmúlt két év során olyan univerzális e-learning gyárak
jöttek létre, ahol ténylegesen sokféle szegmensre -- keretrendszer,
tartalom, módszertan -- tudnak megoldást szállítani.
Melyek az e-learning legfontosabb alapelemei?
Az e-learning hármas egységét a módszertan, keretrendszer, tananyag
alkotja. A keretrendszer azt a fajta kontrollált oktatást tudja
megvalósítani, ami automatizálja a képzési folyamatokat. Kialakításánál
megint azt a különbséget kellett figyelembe venni, hogy a
nyugat-európai és amerikai keretrendszerek módszertani alapra építve
viszonylag szabad döntési jogkört és lehetőséget adnak a
munkavállalónak. A magyar viszonylatok közepette a különböző
jóváhagyási, beiskolázási, beíratási, számonkérési procedúráknak jóval
kontrolláltabban kell megjelenni, ami azt jelentette, hogy nem nagyon
lehetett találni olyan keretrendszert, amire nyugodt szívvel mondatná
az ember módszertani oldalról, hogy fogjuk és áruljuk Magyarországon.
Mikorra fog kialakulni olyan keretrendszer, amelyik mondjuk Magyarországon általánosan elfogadottnak mondható?
Egy Európai Uniós e-learninggel foglalkozó szakbizottság becslései
szerint körülbelül még négy-öt év kell ahhoz, hogy ágazati szinten
egységes nyelvezet és ajánlásrendszer kialakuljon, magyarul a
piacvezető gyártók egymás között kompatibilis nyelvet beszéljenek. Egy
olyan új technológiáról beszélünk, ahol egyelőre mindenki csak
kerülgeti a forró kását, így a megrendelői oldalról elég nehéz
kiigazodni, hogy ki milyen színvonalon, milyen szolgáltatást tud
nyújtani.
Erre a problémára olyan megoldások szoktak születni, hogy bizonyos
nemzetközi szabványajánlásokat, amelyeket nemzetközi konszernek
kalapáltak össze, egy speciális lokális színezetű változatát próbálják
meg létrehozni és valamiféle tanúsítványi rendszert mellétenni. Ám ez
is annyira gyerekcipőben jár, hogy például olyan fejlettebb
országokban, mint Németország, sem sikerült még létrehozni az egységes
német e-learning szabványt.
Melyek azok az ágazatok, amelyek leginkább rá vannak szorítva a szellemi tőke menedzselésre?
Példaként említhető a pénzügyi szektor, ahol a bankok, biztosítók
gyakorlatilag fej-fej mellett haladnak, és különbség akkor van
közöttük, ha valaki kitalál egy új terméket, így fontos kérdés, hogy ki
mennyi idő alatt tudja azt a saját szervezetén belül végigterjeszteni.
A konkurenciaharc miatt az új biztosítási termékeknek maximum két-három
hónapos életciklusuk van, aztán a versenytárs is lépni fog. Két-három
hónap hagyományos oktatási eszközökkel nem elég arra, hogy az adott
szervezetben a saját alkalmazottak megismerjék az új terméket, vagyis
gyakorlatilag az a helyzet, hogy a terméket árusító és támogató
alkalmazottak akkor ismerik meg a terméket, miután már kifutott. Vagy
ami még rosszabb, hogy egy leendő ügyfél többet tud magáról a
szolgáltatásról, mint az értékesítés.
A konkrét terméken túlmenően, a szervezeti változások, integrációk,
fúziók, átalakítások ma már gyorsabban és nagyobb gyakorisággal
zajlanak, azaz a szervezeti struktúra egy éven belül akár
kétszer-háromszor megváltozik, amit nem lehet hagyományos eszközökkel
végigoktatni. Ma Magyarországon is nagyon nagy szükség van olyan
elektronikus oktatási eszközökre, amelyekkel gyorsan lehet képzési
információt szétszórni.
Becslésed szerint mekkora a magyar piac összforgalma?
Ez nagyon érdekes kérdés, tulajdonképpen több szám mondható. A saját
pénzügyi számításaink alapján a 2002-es évre vetítve gyakorlatilag
kétmilliárd környékére becsülhető a piac, ami azért csalóka szám, mert
jelen pillanatban magáról piacról sem nagyon beszélhetünk. Ebben a
kétmilliárd forintban hatvan vagy akár hetven százalékban is állami,
költségvetési források e-learning irányú költése áll. Ha ketté kéne
választani, akkor valahogy azt mondanám, hogy gyakorlatilag másfél
milliárd környéke a kormányzati e-learning költés és félmilliárd körül
van a vállalati e-learning költés. Amelyek pedig bizonyos szempontból
keverednek egymással, mert itt beömlenek a szakképzési pénzek
felhasználásának az e-learning célzatú elköltései is, de nagyjából így
néz ki ebben az évben a piac.
Mire számítasz, hogyan fog a piac továbbfejlődni?
El fog tolódni az arány. A kormányzati költések nagyjából állandósulni
fognak a jelenlegi szinten, viszont a vállalati képzések hatalmasan fel
fognak duzzadni. Viszonylag racionális becslés szerint nagyjából
huszonöt-harminc milliárd forintra tehető a vállalati képzési piac
nagysága. Ez a képzési piac fog átalakulni a jelenlegi száz százalék
hagyományos eszközök/ nulla e-learningről fokozatosan úgy, hogy a
következő négy-öt évben harminc-negyven százalékig fogja feltornázni
magát az e-learning. Aztán fog eldőlni, hogy ez az arány meddig tud még
felkúszni.
A piac alakulása függ alapvetően attól, hogy a nagytömegű képzések
esetében az internetes hozzáférés és a számítógépes ellátottság
költségei hogyan fognak változni. Magyarországnak nagyon nagy hátránya,
hogy a magánszemélyek számítógépes hozzáférése még mindig nem olcsó.
Emiatt a vállalati e-learning igények a belső, vállalati intraneten
belüli e-learning képzésre korlátozódnak.
Magyar sajátosság, hogy a vállalati intranetek méretezése
elsősorban a belső alkalmazások és üzleti alkalmazások oldaláról lett
meghatározva. Bármennyire is kitalálnak csodaeljárásokat a tömörítések
terén, azért bizony minimum 64, de inkább 128 kilobites sávszélesség
alatt nem nagyon lehet e-learning rendszereket alkalmazni online
üzemmódban, és ez nemcsak a szinkronra vonatkozik, amikor egy időben
ott kell lennie mindenkinek, hanem az aszinkron technológiára is,
amikor egyszerre nem gyűlik össze olyan nagyszámú résztvevő.
Mi az, ami nagyon hiányzik a piacról?
Mind a kormányzati, mind a nagyvállalati szektorban látható az, hogy
olcsó, tömeges, gyorsan változtatható és az adott szervezet által
belülről könnyen változtatható e-learning tananyagokra van szükség
ahhoz, hogy maga az e-learning mint képzési forma elterjedjen. Ez azt
jelenti, hogy nem is meghatározott tartalmakra van szükség, hanem egy
olyan tartalomfejlesztést támogató szoftver eszközre, amelyet egy belső
vállalati tutor, vagy egy középiskola vagy államigazgatási szerv belső
oktatója saját maga olcsón, gyorsan, hatékonyan elő tud állítani.
Tavasszal kezdtétek a cégszervezői munkát, hol
tart ma a vállakozásotok? Az iparágban történt nagy kiábrándulások után
hogyan lehet tőkét szerezni egy induló high tech cég alapításához?
Sikerült
a cég felépítéséhez pénzügyi befektetőket találni magánbefektetők
személyében. Létrejött a cég, folyik az oktatási menedzsmentrendszer
fejlesztése már vagy négy hónapja. Hamarosan piacra dobjuk első
termékünket, a Knowledge Linker-t. A csapat javarészt olyan emberekből
áll, akikhez magyarországi élő e-Learning-referenciák fűződnek, illetve
külföldi neves e-learning cégektől csábítottunk vissza vezetőket. Külső
partnerek segítségével zajlik a fejlesztés. Egy igen széles konzorcium
áll a fejlesztés mögött. Egy ilyen oktatási keretrendszernek ugyanis
nagyon sokfajta információt és szemléletet kell ötvöznie. Piacvezető
szerepre törünk Magyarországon.
Mi a cég stratégiája, milyen termékeket, szolgáltatásokat nyújt?
Az alapvető üzleti stratégiánk az, hogy egy vállalati megrendelő
oldaláról tekintve az első kritikus pont a keretrendszer, ami
automatizálja az oktatás folyamatait, és ebbe igyekszik beleintegrálni
az elektronikus képzési anyagokat. Tehát a mi megközelítésünk szerint
egy vállalatnak arra van igénye, hogy ne egy töréspont legyen neki az
e-learning bevezetése, ami olyan megrázkódtatást okoz, ami csak
kudarccal járhat, hanem - a fokozatosság elve mentén - előbb
kiegészítse, majd teljes egészében felváltsa a hagyományos oktatást.
Ezért egy olyan belső támogatást nyújtunk, hogy a részvevők ne
elveszett gyerekeknek érezzék magukat, akiknek rá lett húzva a fejére
egy monitor, és vagy tudnak élni vele vagy nem, de általában inkább
nem, hanem kifejezetten van egy megváltozott szerepkörű oktatói
státusz, az e-tutor, vagy e-mentor, aki több tanulóval tud foglalkozni,
mint egy hagyományos tantermi képzés során, és időben is függetlenné
válik tőle. De a felelőssége megnő, mert gyakorlatilag távoli elérés és
tanári-hallgatói viszony megváltozása mellett kell neki ugyanazt
megvalósítani.
A cég növekedését hogyan prognosztizálod? Mit terveztek a Kelet-Közép Európai régióban?
Az idei 10 fő százmillió forintról négy év alatt szeretnénk eljutni egy
másfél milliárdos, 60-70 fős céghez, ahol mi úgy jósoljuk, hogy
2004-ben lesz egy fordulópont, addig ugyanis a magyar piac növekedése
kemény kihívást fog jelenteni. Utána a közép-kelet európai piacra
akarunk kilépni, ami egy nagyobb fokú növekedést és valószínűleg egy
újabb tőkebevonást tesz majd szükségessé. 2004 végén, 2005 környékén mi
arra készülünk, hogy egy olyan közép-kelet európai domináns e-learning
hálózatot építsünk fel, ahol erősen szembe fogunk nézni azzal a várható
fejleménnyel, hogy erre az időszakra az amerikai cégek étvágya annyira
kielégül Amerikában, vagy annyira megnő, hogy eljönnek Nyugat-Európába
és Közép-Európába is.
Hogyan látod az információs társadalom
fejlődésének esélyeit Erdélyben? Milyen kapcsolódási pontokat látsz a
magyar Informatikai Minisztérium által menedzselt NITS (Nemzeti
Információs Társadalom Stratégia) és hasonló erdélyi programok között?
Azt gondolom, hogy az információs társadalomhoz való felzárkózás ma már
nem választható fejlődési út, hanem kötelező. Ebben a kontextusban, a
tudástársadalom építése, a tudásmenedzsment -- amelynek része az
e-learning -- nemzetközi, határok nélküli lehetőség és valóság. Mi a
magunk részéről erős regionális aktivitást tervezünk. A kötődések miatt
természeresen kiemelt célnak tartjuk az erdélyi tudás rendszerinkhez
történő csatlakoztatását. Mivel az Információs Társadalomhoz kötődő
programok kiemeltek mind EU, mind Magyarországi
támogatás-finanszírozási, stratégiai szempontból, azt hiszem, hogy ezek
az együttműködések és a fejlődés hamarosan óriási dinamizmussal fog
előretörni.
|
