Konferencia-beszámoló: Digitális szakadék

A Magyar Szociológiai Társaság éves közgyűlése
Szegedi Akadémiai Bizottság székháza (Somogyi u. 7.)
December 13. péntek, 8.30-12.30
3. szekció: Digitális szakadék (szekciószervező: Pintér Róbert)

Szakmai vitát rendezett a Magyar Szociológiai Társaság éves közgyűlésén az Információs Társadalom és Trendkutató Központ a digitális szakadék kutatásáról. A 2002 december közepén Szegeden megtartott beszélgetés eredményei szerint idehaza másképp kell a fogalmat vizsgálnunk, mint az Egyesült Államokban, ahonnan az eredeti polémia kiindult. Következő beszámolónkban néhány elhangzott előadás fontos üzenetét összegezzük.

Az információs társadalom és a digitális szakadék leginkább sajátos diskurzusokként képzelhetők el. A digitális szakadék körüli vita megjelenése egyidős az információs társadalom kialakulásával. Bár magát az eredeti digital divide fogalmat először a kilencvenes évek közepén használták az Egyesült Államokban, gyakorlatilag már a nyolcvanas évektől folyt az info-rich - info-poor (információ gazdagok - információ szegények) diskurzus ugyanerről a dichotómiáról, amely az új technológiák jelentette egyenlőtlenségeket állította a középpontba. A fogalom fokozatosan terjedt el az újságírói és politikai közbeszédből a tudományos orgánumok felé, hogy később a diskurzusok kölcsönösen áthassák egymást. Napjainkban - miközben a tudósok, kutatók próbálnak hatni a politikai és az újságírói megszólalások tartalmára -, a politikusok is újfajta érvkészlettel jelennek meg.

A digitális szakadékot illetően a legalapvetőbb kérdés az, hogy a már meglévő egyenlőtlenségek mellett egyszerűen csupán egy újfajta társadalmi egyenlőtlenségről (mennyiségi változás) - vagy inkább az egyenlőtlenségek teljes átrétegződésével egy egészében újfajta társadalmi egyenlőtlenségi rendszerről van-e szó, amely az információs társadalom sajátossága (minőségi változás). Vagyis, hogy a digitális szakadék kíván-e újfajta fellépést, paradigmaváltást a kapcsolódó szereplők részéről, tehát az egyenlőtlenségek új rendszere miatt ide kapcsolható-e lassacskán minden korábbi egyenlőtlenség, ahogy az információs társadalom új egyenlőtlenségrendszere megformálódik (minőségi szemlélet); vagy elégséges a digitális szakadék bizonyos szintű-mélységű kezelése és nincs szükség az átfogóbb vizsgálatára, mert egyrészt úgysem lehetséges a megszüntetése, másrészt tőle függetlenül és sokkal fontosabb társadalmi egyenlőtlenségek is léteznek (mennyiségi szemlélet).

Erről a dilemmáról mind a mai napig folyik a vita. 2002 második felében úgy tűnik, hogy az USA-ban, ahonnan az egész vita kiindult, az ellenzők, a digitális szakadékot jelentős társadalmi problémának beállító álláspontot megkérdőjelezők jutottak túlsúlyra, amikor a politikai programok lassacskán leállnak, az állam nem áldoz erre a területre kutatási pénzeket és egyes politikusok inkább beszélnek Mercedes divide-ról, mintsem digital divide-ról.

A digital divide kutatása többé már nem akkora divat, mióta politikus körökből jelezték, legfeljebb Mercedes divide-ról beszélhetünk: mindenki szeretne Mercedest, csak sokan nem engedhetik meg maguknak - ellenben autót bárki vehet, elérhető áron kapható. Vagyis, hogy az internetezés terén sem lesz egyenlőség a társadalomban és végeredményben az egyenlőtlenségek újratermelődnek. Csakhogy, amíg a digital divide elismert probléma volt, addig pénzt is szívesen áldoztak rá, most hogy nem annyira "trendy", hiába vannak továbbra is érdekes kérdések, sokan más, jobban finanszírozott területekre kényszerülnek. Azonban az egyes vezető amerikai politikusok cinikus fellépése ellenére a digitális szakadék létezik, sőt több igen fontos kérdésnek a kutatása még ma sem igazán kezdődött el.

Az, hogy a vita ilyen jellegű fordulatot vehetett, részben a digitális szakadék fogalom jellegének köszönhető, annak, hogy egy többdimenziós, igen pontatlan metaforával, semmint egy száraz leíró tudományos terminus technicus-szal van dolgunk. Dányi és Dessewffy szerint ez a metafora a következő veszélyeket hordozza:

- A digitális szakadék fogalmából nem derül ki, hogy hol és kinek a legrosszabb, vagyis, hogy hol és milyen jellegű beavatkozásra volna szükség.

- Ennek az az oka, hogy a fogalom egy leegyszerűsítő dichotómia. Ahelyett, hogy a digitális egyenlőtlenség összetett viszonyait a maguk teljességében képes volna röviden felvillantani, egy fekete-fehér megkülönböztetésre egyszerűsíti a probléma-együttest.

- Ugyanakkor mindez eltakarja a cselekvő személyét, a cselekvés fontosságát. A fogalom egy uniformizált cselekvőt állít a középpontba, nem tiszta hogy pontosan kinek is kellene a digitális szakadék ügyében lépéseket tennie. Persze, ha jobban belegondolunk nyilvánvalóan arra jutunk, hogy minden érintett szereplőnek lenne mit lépnie, ezt azonban a fogalom elfedi.

- Végül, a fogalom statikus image-dzsel bír, azt sugallja, hogy a szakadék ott van, miközben a vizsgálatok szerint a szakadék mozog, határozott és vehemens dinamikája van (főleg a fejlett világban), márpedig az ilyenfajta dinamika egy "szakadéktól" elég furcsa.

Vagyis a metafora könnyen félrevezeti az óvatlan laikust. Ha azonban ezeket a félrevivő sugallatokat felismerve alaposabban megvizsgáljuk a digitális szakadékhoz köthető problémákat, akkor egy négy-osztatú térhez jutunk, ahol a helyi és globális valamint a formális és valódi hozzáférés körül zajlik a vita.

Tehát a hozzáférés vizsgálata tulajdonképpen egy többelemű kutatás-együttest jelöl ki, ahol a vizsgált társadalom (helyi vagy globális) mellett a hozzáférés jellege is fontos szerepet játszik. Hiszen miközben sokan a pénzügyi korlátokat jelölik meg a terjedés fő gátjaként, ezen kívül kognitív, tartalmi és politikai tényezők is fontos szerepet játszanak.

Egy másik megközelítés alapján, amely a technológiai terjedés és az időtényező szerepét vizsgálja egy első pillantásra másfajta tipológiához juthatunk el. Rigler András és Molnár Szilárd szerint is a diffúziós görbe eltérő szintjein eltérő digitális szakadék mintázatokat találunk. A terjedéssel párhuzamosan (S-görbe) változik a digitális szakadék jellege. Tehát az infokommunikációs eszközök terjedésének különböző fázisaiban változik, hogy mit tekintünk a digitális szakadék fogalom tartalmának, tárgyának, vagyis miről folyik maga a vita:

1. Hozzáférési szakadék - korai digitális szakadék: a hozzáférő és nem hozzáférő közötti különbséget írja le. A korai adaptáció szakaszára jellemző, a kritikus tömeg elérése előtti időszakra.

2. Használati szakadék - elsődleges digitális szakadék: a használó és nem használó közötti különbséget írja le. A dinamikus növekedés szakaszára jellemző, amikor a bővülés igen erős. Ez annyiban tér el az előző, hozzáférési szakadéktól, hogy azokat a hozzáférőket, akik nem használják rendszeresen a világhálót, egyszerűen a nem használókhoz sorolja. Vagyis nem a hozzáférés már a központi kérdés, hanem a használat mikéntje. Itt persze módszertani kérdések merülnek fel, hogy kit tekintünk felhasználónak és kit nem. Egyes vizsgálatok a havi egyszeri használatnál húzzák meg a határt, mások a heti egyszerinél. Ettől azonban még tény marad, hogy az emberek egy csoportjának miközben potenciálisan volna hozzáférése (otthon, barátnál, munkahelyen, teleházban, stb.), a közben igazándiból nem él ezzel a lehetőséggel. Ez az eszközök elterjedtségének egy magasabb szintjén már azt eredményezi, hogy félrevezető volna a hozzáférők - nem hozzáférők dichotómiát vizsgálni, mert az igazi különbségek a használók és nem használók között találhatók.

3. A használat minőségéből fakadó szakadék - másodlagos digitális szakadék: a használó és használó közötti különbséget írja le. A telítődés szakaszára jellemző, amikor az adaptáció előrehaladása miatt a növekedés lelassul, majd leáll. Persze ekkor is vannak olyan emberek, akik nem férnek hozzá a hálózathoz, a számuk azonban igen minimális. És vannak olyanok is, akik bár hozzáférnek, de nem használják az új technológiát - a társadalom egy kisebb, de nem elhanyagolható része. Ők többnyire azért döntenek így, mert tudatosan ellenzik az eszközök használatát. Mégis, ekkor már a legfontosabb digitális szakadékkal kapcsolatos kutatási kérdések a használók közötti viszonyokra koncentrálnak, mert a társadalom túlnyomó része már felhasználó és közöttük találhatók a legmeghatározóbb különbségek, amelyek már a használat jellegéből erednek és a hozzáférés valamint a nem használat kérdései másodlagossá válnak.

Jól látható tehát, hogy jelenleg maga a "szakadék", illetve a körülötte folyó diskurzus is mozgásban van. A technológiai terjedés különböző fázisaiban lévő országokban a témához kapcsolódó vitáknak más a tartalma és a tétje. A dinamikus növekedés előtt álló Magyarországról nézve a telítődéshez közel lévő Egyesült Államok politikusainak a megállapításai - a Mercedes-szakadékról - csak így válhatnak érthetővé, hiszen nem ugyanarról a digitális szakadékról beszélnek ők, amiről mi, idehaza.

Míg az alacsonyabb penetrációt felmutató országokban a hozzáférés, és a használó - nem használó közötti különbségek a lényegesek, addig a legfejlettebb országokban már a használók közötti különbségek a mérvadóak. Mindez arra figyelmeztet, hogy a digitális szakadék nem tűnik el a hozzáférés biztosításával, mert a különbségek a használat jellegében mindvégig megmaradnak.

Pintér Róbert, Pinter.Robert@ittk.hu