05. E-kormányzat (2006-05-03, BME Internet, óravázlat)

Nyitó sztorik:

• Egy ügyintézéssel töltött nap – impresszív kép az ír információs társadalom stratégiából, Cormac és a bürokrácia
• Szingapúrban állítólag kiszámolták, hogy az ügyintézés közben sorbanállással elvesztegetett idő sokkal többet ér, mint az elektronikus ügyintézés kialakítására és fenntartására fordított költségek. Hiszen a munkaidőben sorban álló (tétlenkedő) polgárok munkaideje, így adójának egy része is elvész, ami az államnak nyilvánvalóan bevételkiesést jelent. Ezt spórolják meg az elektronikus ügyintézéssel.
• a balti országok több minisztere is úgy döntött, bekamerázza az irodáját, hogy a polgárok nyomon tudják követni saját vezetőik munkáját.

Érvek:

• Az elektronikus eszközök, az új információs és kommunikációs technológiák segítségével az állami ellenőrzés megnövekszik és a demokráciák helyét diktatúrák vehetik át.
• Növekszik a cenzúra veszélye
• Információáramlást manipulálni lehet
• Az adatbázisok összekapcsolása nagy veszélyt rejthet (profilok, személyes dossziék)
• Az új eszközök olcsóvá teszik a megfigyelést és ellenőrzést
• Az embertelen bürokrácia informatizálása nem humanizálja a rendszert

Szumma: ez egy felülről vezérelt forradalom, ahol a győztesek ráerőltetik saját akaratukat a társadalom egészére. A vesztesekről pedig nem szól a fáma.

• elméletileg elképzelhető egy olyan elektronikus ügyintézés, amely miközben időt spórol, hatékony, emberközpontú, egyszerű, de biztonságos, átlátható és ügyfél-centrikus. Legalábbis ezeket a rejtett értékeket sugallja Cormac esete
• az elektronizálás célja az egyablakos ügyintézési rendszer kidolgozása és elterjesztése, amely képes az összes, a hatóságok és a polgár közötti információáramlást, adatszolgáltatást, ügyek intézését egyetlen kapcsolódási pontba integrálni (ld. ügyfélkapu)
• A hálózati technológiák esetében az egyik legfontosabb kapacitás-növelő tényező az online ügyintézés. Vagyis a hálózati tartalmak közül – a szórakozást célzó szolgáltatásokat leszámítva – ez az egyik legnagyobb motivációs tényező, hogy az emberek csatlakozzanak a technológiához.
• Az átláthatóság vs. ellenőrzés vitában a nagyobb transzparenciát hangsúlyozó oldal arra teszi a hangsúlyt, hogy miközben a kormányzat és az állam kezében található eszközök száma ugyan megnő, ugyanakkor a polgárok lehetőségei is meghatványozódnak, sokkal könnyebb az információkat más forrásból leellenőrizni és a technológiának köszönhetően feltehetően a korábbiakhoz képest kevesebb információ maradhat rejtetten.
• Ezzel párhuzamosan csökken a manipuláció lehetősége is, mert bár technológiailag talán könnyebb az ilyen dezinformációs műveletek kivitelezése, de a növekvő transzparencia miatt rizikósabb megkockáztatni egy ilyen kísérletet, mert sokkal könnyebb lebukni és egy életre elveszíteni a (politikai) hitelünket.
• Az adatbázisok összekapcsolása egy olyan valós fenyegetés, amely a huszadik század folyamán szorosan hozzákapcsolódott a náci, az államszocialista és egyéb rezsimek működésével. Épp ezért a modern demokráciákban törvényi garanciák és kiépített intézményi struktúra létezik a folyamat megakadályozására.
• A bürokrácia és az elektronikus ügyintézés személytelensége részben megszűntethető. A jelenlegi kísérletek párhuzamos struktúrákat terveznek, nem szüntetik meg a személyes ügyintézést sem, azt az online ügyintézés mellett továbbra is működtetik, elsősorban az elektronikus eszközöktől idegenkedő, illetve azokat nem használó, kizáródó társadalmi csoportok miatt.
• És végül, bár a politikai participáció nem feltétlenül növekszik meg radikálisan, de lényegesen egyszerűbbé válik a politikailag aktívak és a potenciálisan aktivizálódni kívánók számára. Sőt, a közösségi hozzáférési pontok nyújtása is gyakori az adminisztrációs, kormányzati intézményekben, mint ahogy arra az ír példa is utalt. Mindez akár már rövid távon is csökkentheti a kizáródók számát.

Végeredményben tehát annyira azért nem rossz a kép, mint ahogy a negatív hangok sugallják, bár túlzott optimizmusra sincs okunk.

Szereplők:

Kézenfekvőnek tűnik, hogy a legfontosabb szereplők:

• a kormányzat, önkormányzatok, politikusok,
• a cégek, vállalkozások (mint alanyok és mint az e-kormányzat kivitelezői),
• és az állampolgárok, az információs- és egyéb szolgáltatásokat igénybe vevők.
• valójában ugyanennyire, ha nem még inkább középponti helyzetben lévő szereplők maguk a bürokraták, az ügyintézők, akik, ha nem kellően motiváltak a plusz terheket, extramunkát és zavarokat jelentő átállásban, amit az új rendszerre való áttérés jelent, akkor még a legjobban megtervezett programokat is elbuktathatják.

Hogyan tovább:

Lassulási, hidegülési folyamat figyelhető meg, a korábbi nagyra törő tervek ugyanis csak jóval lassabban, későbbi határidőkkel és nem várt nehézségekkel valósíthatók meg. Az Európai Unió például, miután nem tudta tartani a korábban, még a hurráoptimizmus idején kijelölt céldátumokat, megváltoztatta, későbbre tolta őket. Helyenként pedig az állampolgári érdektelenség hátráltatja a projektek megvalósítását.

Mindezek ellenére mégis „nyomják” felülről (a hatalom részéről) és kívülről (a piac részéről) az új technológiát a közszektorba, az ügyintézésbe és kormányzatba. Vagyis egyelőre nem az a kérdés, hogy lesz-e az ír példában is bemutatott egyablakos online rendszer, hanem sokkal inkább az, hogy mikor.

Ajánlott irodalom:

Egy ügyintézéssel töltött nap (in: Az írországi információs társadalom – Stratégiai terv. Az Ír Információs Társadalmat Irányító Bizottság jelentése (1998) (Szerk. Varga Csaba. Kiadta: ORTT, OMFB és HÉA-SI. Budapest.)

Elektronikus közigazgatás éves jelentés 2005 (Készítette a BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központjának (ITTK) kutatócsoportja; 2006. http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_E-kozigazgatas_2005.pdf, ha a link már nem működik, kattints ide)